F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

NAGY IMRE: PUSZTAVACSI TÖRTÉNETE 9.

 

AZ EGYKORI RÁKÓCZI-FA

 

Nagy Imre, egykori pusztavacsi tanár értékmentésre méltó anyagai között maradt még egy vacsi vonatkozású: egy fénykép és néhány mondat a Rákóczi-fáról. Mindkettöt lánya, Katalin bocsátotta rendelkezésünkre:
„Ha Örkényböl Albertirsa felé a kövesúton indul valaki, csakhamar beér az erdöbe. 5km-t kanyarog az út hatalmas fák lombsátra alatt. A 15-ös kilométerkönél áll a több száz éves Rákóczi-fa. Az utolsó tíz évben a fagyöngy és a fakín kiszárította az óriás kb. négyszáz éves öreg tölgyet. A 30 m átméröjü lombkoronából ez maradt."
 


Nagy Imre fotója az egykori pusztavacsi Rákóczi-fáról



Megjegyzések:

1. A fa ma már nem áll. A szöveg pontos keletkezési idejét nem tudjuk, de gyaníthatóan lehet 40-50 éves (a kép 1965 környékén készült), így a benne szereplö utalásra is ennyit kell számolnunk. Vagyis egy akkor beteg, kiszáradóban lévö fa, nyilván nem sokáig húzta már.
Ma a 15-ös kilométer könél fiatal akáctelepítés van (mi más?), öreg fának nyoma sem látszik. Éppen ezért különösen értékes ez a kicsit elmosódott, fekete-fehér fénykép róla, hiszen talán nem is nagyon maradt más nyoma a fa-matuzsálemnek.
2. A névadásról. Nyilvánvalóan ez is egy, az országban számtalan öreg fának, melyet a nép által halála után száz évekkel is hön szeretett Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc személyéhez próbált kötni a hálás utókor.
Az ilyen nevü fák alatt általában sátorozott, megpihent, esetleg seregét követte figyelemmel egy csata során. Nem tudható, melyik Rákóczi-fának van köze valóban a kurucok vezéréhez, de nem is ez a lényeg. A nép egyszerű emberei szemében egy öreg fa éppolyan tiszteletet érdemel, mint egy nagy államférfi. A kettö ilyetén összekapcsolódik, mindkettönek - majdnem - örök emléket állítva. Miért majdnem? Mert a fák néhány évszázad után kidölnek, elkorhadnak, de a Fejedelem emléke valóban örök marad.
Követendö lenne ma is, hogy az emberek jobban szeressék - ne csak magukat! - hanem például a történelmet és a tisztes kort megért embertársaikat vagy épp öreg fákat is... (Sántaöz)

 

Nagy Imre - 1965

 


 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.