F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

NAGY IMRE: PUSZTAVACSI TÖRTÉNETE 7.

 

A KÖZSÉG EGÉSZSÉGÜGYI FEJLÖDÉSE

 

A közölt szöveg egy Pusztavacsról szóló történeti munka része. Bármilyen utánközlése, részleteiben vagy egészében történö felhasználása csak a Jogutód engedélyével lehetséges.


"Mint korábban említettem 1850-töl volt orvosa a községnek. Az orvosi rendelöben házi gyógyszertár is volt. 1952-ig orvossal rendelkezik a község. 1952-ben az orvos meghalt és az akkori tanács vezetösége nem tölttette be az orvosi állást. Az orvosi lakást a VB elnöki lakássá és tanácsházává alakította át. Hat évig a szomszéd községböl járt át valamelyik orvos heti két alkalommal. A község lakóinak alig negyed része lakott belterületen, még mindig a régi cselédházakban. Alig 30 család lakott saját házban. A 6-8 km-re levö majorokból csak életveszély esetén jöttek be a rendelésre vagy hívták ki az orvost. 15-20km-t kellett kocsikázni az orvosnak vagy a betegnek, ha valaki rosszul lett valamelyik majorban. A község vezetösége, a pártszervezet próbálta visszaszerezni az orvosi státuszt, amit 1952-ben eljátszottak, de nem ment könnyen. Szerencsére az 1957-ben idekerült Nagy Imréné tanítónö édesapja, Szigeti János az Egészségügyi Minisztériumban dolgozott számvevöségi osztályvezetöként. 25 éven át az ö kezébe tartoztak az orvosi státuszok. Az ö személyes összeköttetései révén sikerült kijárni a pusztavacsi orvosi státuszt és már 1958. októberében dr. Róna István orvost ki is nevezték a község orvosának. A tanács és a megyei vezetöség hathatós támogatása révén 3 szobás összkomfortos lakással és a járás egyik legkorszeröbben felszerelt orvosi rendelöjével rendelkezik a köztiszteletnek örvendö agilis, fiatal orvosunk..
 


Dr. Róna István és felesége, Olga az 1960-as években, rendelöjükben
 


Dr. Róna István és felesége, Olga az 1960-as években, rendelöjükben
 


Dr. Róna István és felesége, Olga az 1960-as években, rendelöjükben
 


Dr. Róna István injekciót ad be egy betegének
 


Dr. Róna István kb. 1980 körül


Az egészségügyi fejlödés azonban nem csak a jól felszerelt orvosi rendelön és a jó orvoson múlik, hanem a község lakóinak életmódján, a lakás körülményeiken, táplálkozásukon, a járványos megbetegedéseken, a betegségek megelözésén, a gyermekhalandóságon, stb.
Az egészségügy fejlödését mutatják az alábbi számok:

Csecsemöhalandóság (1 éven aluli):

1935-1944-ig  46 fö
1945-1954-ig  17 fö
1955-1964-ig   8 fö

Ugyanígy állandó csökkenést mutat a halandóság a 10-20 év közöttieknél is.
Szülések: Az orvosi és védönöi felvilágosító munka eredménye, hogy emelkedik az intézetben, kórházban szülö nök száma, ezzel párhuzamosan csökken az otthon szülö anyák  száma. Ez is hozzájárul a csecsemöhalandóság.

 

.

Részletezve az utolsó idöszakot, még szembetünöbb a fejlödés:

 

:

Az egészségügyi dolgozók száma is gyarapodott. 1952-töl csak Szauter Lajosné szülésznö lakott a községben, az orvosi teendöket helyettesek látták el. 1960-tól dr. Róna Istvánné orvosi asszisztens, majd 1962-töl Szabó Anikó személyében zöldkeresztes védönöje is van a községnek.  Komoly hivatástudattal és szaktudással látja el ezt a fontos munkát: A terhes és csecsemö tanácsadás mellett a családlátogatásoknál, a tbc-s látogatásoknál valamint a védöoltásoknál a megelözésen van a hangsúly.
Ezen kívül havonta egy alkalommal csecsemök és terhes anyák részére mozgó szakorvosi tanácsadás is van az egészségházban, melyet sokan látogatnak. Az orvos és védönö felvilágosító munkájának köszönhetö, hogy a tanácsadásokra, szakorvosi tanácsadásokra, a védöoltásokra beidézettek 100%-ban megjelennek. Bizony 1945. elött sokszor megtörtént, mire a szülésznö kocsit kapott vagy sok esetben gyalog kiért a külsö majorokba, már megszületett a gyerek.  S ha meghalt, hát… „nem tehetett róla senki, munkaidöben nem lehetett azonnal kifogni a lovat, vagy nem volt mindig kéznél a tiszt úr, hogy engedélyt adjon a kocsisnak”.Ingyen orvosi kezelést kaptak a cselédek, de nem zavarták az orvost minden aprósággal. Megelözö vagy kontroll vizsgálatra nem járt senki. 1945. után sem mindjárt kezdödött ez meg. Az uradalom megszünt, nem volt már ingyen gyógyszer és orvosi kezelés, csak az OTI, majd SZTK tagoknak. Az pedig kevés volt, csak 1951-töl növekszik a számuk. 1959-60-ban a tsz megalakulása után csaknem mindenki SZTK tag lett. Innen kezdve rohamosan nö a „betegek” száma. De miért? Mert nem kellett fizetni az orvosi vizitért.Mert az orvos visszarendeli utóvizsgálatokra gyógyult betegét és állandó ellenörzö vizsgálatokra hívja az öregeket, a fiatalok közül pl. a szívbetegeket stb. Sajnos orvosi napló vagy más feljegyzés csak 1958. októberétöl van.

Járó beteg forgalom: 1959-ben 6012 beteg jelent meg a rendelöben, 1964-ben pedig 10779 beteg.

Táppénzes napok száma: 1959-ben 1915 nap, 1964-ben 4992 nap.

Mint látjuk, igénylik az orvosi ellátást, és pénzbe sem kerül, el is mennek minden gátlás nélkül. De nem rosszabbodott az egészségügyi helyzet, hanem több az SZTK tag, a fö hangsúly pedig a megelözésen és az ellenörzésen van.  Igaz akadnak „képzett” vagy „felvilágosított betegek is, különösen hétfönként. A vasárnapi pesti látogatók néhány új müszót dobnak be az ebéd utáni beszélgetés közben kórházról, betegségröl. Természetesen másnap a doktor úrnak is elöadják a vasárnap szerzett tudományukat, érdeklödve, nekik nincs-e szükségük ilyen-olyan vizsgálatra. Van aki, csak elpanaszolja bánatát és a lelki nagytakarítás után „gyógyultan” távozik a rendelöböl. Az orvos meghallgatja ezt is, hisz nem csak az ép test a fontos, hanem az ép lélek is.
Egészségügyi beszámolómhoz szorosan hozzátartozik a Vöröskereszt munkája is. Jelenleg 32 felnött vöröskeresztes tag van és 6 egészségügyi állomás. 1961 óta tanfolyamokat rendez a Vöröskereszt: házi betegápolási, elsösegély-nyújtási, ifjú egészségör tanfolyamokat 25-30 fö részvételével. Igen nagy érdeklödéssel zajlott 1964-ben az Anyák iskolája. A „Tiszta udvar, tiszta ház” mozgalom szintén a betegségek megelözését szolgálta. Egészségvédelmi feladatot tölt be a tanács „Egészségügyi és szociális bizottsága”. Különösen a vidékröl hozott állami gazdasági dolgozók adnak nekik sok munkát. Fö területe az alkoholizmus elleni küzdelem és a családok szociális helyzetének javítása. A helybeliek ilyen téren már alig szorulnak segítségre.
A Vöröskereszt jól szervezi a véradó mozgalmat is. Ez alkalommal már annyi jelentkezö volt, hogy nem fértek be az autóbuszba. Negyvenheten adtak vért.
Végezetül özv. Szauter Lajosné nevét szeretném itt megemlíteni, aki mint a község elsö szülésznöje, 1923-1963-ig, 40 éven át szolgálta a község lakóit. Áldozatos munkájáért érdemrenddel tüntette ki kormányunk. Itt élte le életének nagy részét, de nem öregedett meg, örökké mosolygós arccal, frissen és hivatásához méltó segíteni akarással jelent meg, ahol szükség volt rá, az utolsó szolgálati napján is. Ezért szerette, tisztelte és becsülte minden vacsi lakos."


Megjegyzés:

Nagy Katalin, Nagy Imre lánya volt olyan szíves, és megkereste Dr. Róna István fiát, és kért töle képeket édesapjáról, hogy a bejegyzést színesíthessük ezzel is. Róna Gábor annyira megörült a megkeresésnek, hogy egyböl öt képet is küldött. A képeken a doktor asszisztense azonos feleségével, Olgával.
Nagy Katika az alábbi szöveg hozzáfüzésével küldte el nekem a képeket, melyeket ezúton is nagyon köszönök Neki és Róna Gábornak is:

"Hálás vagyok az ötletért, mert nagyon nagy örömet szereztünk a fiának, Róna Gábornak ezzel a kéréssel.
A faluban mindannyian nagyon szerettük és tiszteltük Pista bácsit és Olgi nénit. Hihetetlenül jó orvos volt.
Ezen kívül EMBER csupa nagy betüvel. Mindenkihez volt egy kedves szava, mindenkire figyelt, mindenkit meghallgatott, mindannyian feltétlen bizalommal fordultunk hozzá. A betegei voltak az elsök, az elsö szóra ment akár az éjszaka közepén is, ha hívták, nem számított milyen messzire kell menni valamelyik majorba, nem tartotta vissza a hóakadály, az esö.
Szeretném, ha minden kép bekerülhetne!"

 

Nagy Imre - 1965



 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.