F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

NAGY IMRE: PUSZTAVACSI TÖRTÉNETE 5.

 

A FELSZABADULT PUSZTAVACS

 

A közölt szöveg egy Pusztavacsról szóló történeti munka része. Bármilyen utánközlése, részleteiben vagy egészében történö felhasználása csak a Jogutód engedélyével lehetséges.

 

"Egy évszázad telt el, mióta a „Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tájairól” ide települtek a mai lakók ösei: szlovákok, lengyelek, cipszerek, néhány magyar család az Alföldröl. Begyökereztek a pusztavacsi homokba, ide láncolta öket a biztos megélhetés tudata. Nem értek rá visszaemlékezni az „öshazára” – elfelejtették nyelvüket. Beleolvadtak a magyar közösségbe. Engedelmességre szoktatták öket egy évszázad alatt és az uradalom íratlan, de megmásíthatatlan törvényei szerint végezték szorgalmasan munkájukat. Nem csináltak ök soha semmiféle ribilliót, de nem is volt tanácsos. Intézök, hajdúk, botos ispánok és a kakastollasok ott álltak mindig a hátuk mögött. Ha nem álltak is, akkor is bizonyosak voltak benne, hogy tudják, mit csinálnak. Lázadozni! Kinek jutott volna eszébe? A vacsiak jó bért kaptak! A környékbeli vásárokon a vacsiakat messziröl megismerték: jól öltözöttek voltak, mindig árultak valamit a vásáron.
1944. november 2-án a szovjet csapatok elérték a községet. A hatalmas erdö mélyén megbújó majorok, jól elrejtették a megbújó német katonákat is. Rövid, de véres harc után birtokba vette a szovjet csapat a hercegi uradalmat. Sajnos a cselédség közül is többen áldozatul estek a harcoknak. A halottaikat sirató, intézöktöl, csendöröktöl magukra hagyott cselédség ijedten bújt össze a cselédlakásokban. Mi lesz most? Mit szól majd a fenséges úr a nagy felforduláshoz?  A vacsiak elött a királyi fenség személye és tulajdona szent és sérthetetlen volt. A szomszéd községek lakói pedig szép lassan elhordták a gazdaság gépeit, felszerelését. Szétbontották a megrongált urasági kastélyt. Hordták a kaszárnyából a löporos zsákokat, míg a löszerraktár az egyik hernádi lakos eldobott cigarettájától fel nem robbant. 34 ember nem vitte haza a „szerzeményt”. Még a holttesteket sem találták meg. A hatalmas detonáció után alig maradt Pusztavacson ép ablak. Még jobban összehúzódtak a vacsiak.  Csak a közmunkára kivezényeltek mentek ki a házakból.
1945. tavaszán a nap melege mégis kicsalta öket is. Ekkorra már összebarátkoztak az itt állomásozó szovjet alakulattal. Megtudták, hogy övék az uradalom földje, a fenséges herceg már nem jön vissza. Sokan el is hitték. De hogyan tovább?
 

A község politikai, közigazgatási fejlödése
 

Igen, ez volt a nagy kérdés: hogyan tovább? 1944 öszén magukra maradtak a cselédek. Szelei Józsefet bízták meg a falu vezetésével, ö lett a bíró. Már a szovjet katonákat is ö fogadta. Ö lett a község mindenese. Szücs Lajos jegyzö is itt volt. 1945. március 21-én megalakult itt is a nemzeti bizottság. Kangyal György volt az elnöke. A 10 tagú nemzeti bizottság mellé8 tagú községi elöljáróságot és 20 tagú képviselö testületet is választottak. Községi bírónak vitéz Dunai János kocsmárost választották meg, aki 1919-ven a direktóriumnak is tagja volt. 1919. után sikerült neki köpönyeget fordítani és tovább is itt maradni az uradalomban, de 1945-ben már csak pár hónapig használhatta a visszafordított köpenyt: 1945. júniusában elvették töle a bírói tisztséget. Újra Szelei József lett a bíró és a törvénybíró is. Megalakult a földigénylö és földosztó bizottság majd a rendörség. Megalakult a kommunista párt is néhány taggal. Az Örkényböl, Kecskemétröl, Dabasról jött pártpropagandisták nagygyülést tartottak. Földosztásról, néphatalomról beszéltek. Új és félelmetes dolgok voltak ezek. „Nem szabad elhamarkodni a dolgot, hátha visszajönnek az urak” – mondták egyesek. Jelentkezett a többi párt is. A legerösebb a kisgazda párt volt. Az látszott a „legveszélytelenebbnek”. A KMP erösítésére 1947-ben megalakult a Szociáldemokrata Párt is. Megszerezték a többséget a vezetésben. Az új gazdák is támogatták öket. A község közigazgatási vezetöje a jegyzö lett. Szücs Lajos, majd Daróczi Lajos, Földes Gábor, Mészáros László. A párt irányító szerepe egyre jobban éreztette hatását. 1950-ben a tanácsok megalakulása után a község arculata is megváltozott. Sajnos jó ideig az idegenböl idekerült tanácselnökök és pártvezetök nem tartották szívügyüknek a község fejlesztését. Sok, késöbb igen jól kihasználható épületet (istállókat, magtárakat, stb.) eladtak. Ezeket nem középületeknek: iskolának, tanácsháznak, egészségháznak, kultúrháznak használták fel, hanem magáncélra. Az újabb párt- és tanácsvezetésnek komoly gondot okoz a régi mulasztások pótlása, de nagy igyekezettel próbálják helyrehozni a múlt hibáit és nem is eredménytelenül.
Pedig sok mindent kellett rendbe hozni. 1956. eseményei nem kerülték el Pusztavacsot sem. A helybeliek között nem voltak akkor sem rendbontók. De kevesen voltak azok is, akik igazán helytálltak. A felfordulást megint csak a vidékiek okozták. Föként a hernádiak „intézkedtek”: elégették a tanácsházi iratokat, könyveket, telekkönyvi lapokat, „ítélkeztek a bünösök felett”. Szerencsére az ítélet végrehajtására nem kerülhetett sor. Akadtak néhányan a helybeliek között, még a pedagógusok között is, akiket magával ragadott az áramlat. Hogy nem fajult el a dolog, az annak köszönhetö, hogy otóber23-a után hamar elérkezett november 4-e. Bár sokan meginogtak még a párttagok közül is, az események után nem a megtorló bosszú, hanem a helyes út keresése volt a vezetök legföbb gondja. Pártunk és kormányunk új politikai irányvonala nagy segítséget nyújtott ehhez. Igaz egy ideig bizalmatlanság fogadta az új embereket is itt a községben, de néhány év elég volt ahhoz, hogy konszolidálódjon a helyzet. Csak a legutóbbi években mondhatjuk, hogy a párt és a tanács vezetösége igazán megtalálták egymást és szoros kapcsolatot teremtettek a tömegekkel.
Mindenesetre nem csak hibák voltak régen, hanem komoly eredmények is. Lassan, tapogatózva, keresve a helyes utat indult meg az élet.
 

A község gazdasági fejlödése - Az új gazdák
 

Megindult az élet. 1944-ben még az intézök felügyelete és irányítása mellett elvégezték az öszi vetést. A betakarítást viszont már nem sikerült elvégezni, befejezni. A téli mélyszántás és a tavasziak alá való szántás pedig teljesen elmaradt. A rendhez szokott cselédség pedig dolgozni akart, de nem volt gazdasági szerszám, nem volt igaerö.
Visszajött néhány intézö is, akiknek nem volt oka a félelemre. Akik emberek tudtak lenni 1945. elött is. Szelei Józsi bácsi, volt major gazda irányította a község dolgait. Kidoboltatta, hogy akinek föld kell, „fogjon” egy darabot, amit meg tud müvelni és vesse be. Kapával, ásóval „szántották” a magukénak hitt földet az asszonyok. Az emberek jó része még oda volt. Még tartott a háború. Volt, aki megmaradt tehénkéjét összefogta a borjúval és felszántott pár hold földet. A szovjet katonák is adtak kölcsön lovat 5 tojásért vagy 1 kg vajért egy napra. Az összel bevetett területeket nem osztották széjjel. Azt a termés betakarításáig közösen dolgozták. Kecskemétröl jött ki két gazda-tiszt féle, akik, mint állami gazdaságot irányították volna az uradalmat. De az itteni cselédség jobban elismerte vezetöjének a visszatért intézöket és majorgazdákat. 45 személy 1945 öszéig úgy szerepel, mint a herceg idejében. Ugyanabban a rangban, minöségben és illetménnyel – „kommencióval”. Sok szomszéd községbeli is „fogott” magának földet. Az irsaiak, pilisiek traktorral, gépekkel szántották a vacsiak földjét jó pénzért. – A vacsi gazdaság gépei voltak azok. Ök nem féltek elvinni az uraság felszerelését. – Elérkezett a betakarítás ideje. A jó idöjárás után böségesen fizetett a föld a verejtékes munkáért. Még az öregek is csak kevés olyan jó esztendöre emlékeznek vissza.

Most már elérkezett az ideje, hogy szétosszák a földet a volt cselédek között. A szomszéd községek lakói most is élelmesebbeknek bizonyultak, de maguk a község vezetöi is. Egy-egy község 10-15 ezer hold földet is igényelt a vacsi uradalomból, pedig az egész terület a 9ezer hold erdövel együtt 13.200 hold volt.
1945. március 21-én megválasztják a község új vezetöségét, megalakul a földigénylö bizottság és a földosztó bizottság is. Az elöbbinek feladata volt, hogy megállapítsa, kinek mennyi földre van igénye és mennyit kaphat. Sarkára kellett állnia ennek a bizottságnak, hogy a vacsi volt urasági cselédek hoppon ne maradjanak, mint az 1920-21-es Nagyatádi-féle földosztásnál. Akkor ugyanis a vacsiak közül nem mert igényelni, csak egy cseléd, Mag József. Pedig 3000 hold földet osztottak ki a hercegi birtokból. Ezek voltak a „proletár földek”. Kaptak itt a táborfalvaiak, örkényiek, hernádiak, újlengyeliek, vatyaiak, csak a vacsiak nem. Igaz, hogy azok is csak 1-2 holdat, de kaptak. A vacsiak közül csak a vitézek kaptak 5-6 holdat: Balázs János, Dunai János, Kiss István, Juhász Mihály, Kiss János, Laczkó Mihály, Radóczi István, Szabó István. A pusztavacsai cselédek közül soknak volt 1-2 hold földje Örkény, Táborfalva, Hernád, határában. Ezt a megtakarított bérükböl és állatok árából vették. A földigénylö bizottság felmérte a helyzetet. A bejelentett igényeket, a családtagok számát, valamint a rendelkezésre álló földterületet is figyelembe véve 3137 kat. hold szántóföldet és 109 kat. hold szölöt kiosztottak 375 volt uradalmi cseléd között 1945 öszén a betakarítás után. A vidéki igények kielégítésére nem került sor.  A földosztó bizottság is munkába lépett tehát és 1946. augusztus 20-ra már telekkönyvileg is tulajdonosai lettek annak a földnek, melyet száz éven át öntöztek verejtékükkel.
A dánszentmiklósi urasági földeken állami gazdaság alakult. Ez a gazdaság kapott a pusztavacsi uradalomból is 500 kat. holdat. Az új gazdák szorgalmasan dolgoztak a saját birtokaikon. De soknak nem volt megfelelö gazdasági felszerelése, iga ereje. A föld nem adta meg magától a termést. Nem volt irányító, vezetö emberük. Bizony nehezen ment az élet. A reakciós elemek is igyekeztek állandóan félelemben tartani a volt cselédeket: „Majd lesz nektek, ha visszajön a herceg!” Most már minden ügyes-bajos dologgal maguknak kellett a községházára menni. Nem rendezte már minden dolgukat az intézö. Adót is kellett fizetniük. Elmaradt a negyedévi „kommenció”. Tetézte a bajokat az infláció. Mindezeket, ha figyelembe vesszük, nem csodálkozhatunk, ha jó néhányan visszaadták a földet már az elsö években. Sokan dolgoztak az állami gazdaságban. Antónia-, Péter-, Mária-major lakói, de még Nándor-major lakói közül is többen kétlaki életet éltek, állami gazdasági dolgozóként és új birtokosként. 50-60 új gazda pedig az erdögazdaságban dolgozott, hogy pótolja a termést és legyen pénze a gazdasági felszerelések beszerzésére. Bizony, ha ezt nézzük, azt gondolhatjuk, hogy a földosztás után semmivel sem jobb a sorsuk a vacsi cselédeknek, tehát nem jelentett semmit a felszabadulás. Ebben van valami igazság. Sokan nem vették figyelembe a háborús károkat, az inflációt, a felszerelés hiányát. Parancshoz szokott nép volt ez, akikböl hiányzott az önállóság. Elengedték a kezüket és most nem tudtak megállni a saját lábukon. No, nem mindeni! Voltak itt ügyes, talpraesett gazdák is, akik élen jártak a termelésben: Lánczos János, Holu István, Holi István, Kármán Mihály, Kucsera István, Szelei József, Rakita Pál, stb. Ök mutattak példát az új gazdáknak. Egy-két év alatt nagy részük bele is jött az önálló munkába.
Ezt a fejlödést zavarta meg az ezután következö beszolgáltatás fokozása. 1951-52-ben az elsö tagosításkor sokan visszaadták a földet. Beálltak az állami gazdaságba, erdögazdaságba, honvédséghez dolgozni. 1953-ban, majd 1956-ban az állami gazdaságban dolgozó új gazdák mind leadják földjüket az állami gazdaságnak. Az új gazdáknak fele vagy tán még több is megmarad továbbra is kisparasztnak. Ahogy apáik elfelejtették öseik nyelvét, úgy felejtették el ök is a cselédsort.
1948-ban kiosztottak 159 kat. hold földet 313 család között házhelynek egy házhelyre 557 négyszögöl földet számítva. 1957-ig még csak 27-en tudtak vagy mertek saját házat építeni. A többiek még csak gyümölcsfát sem mertek ültetni: „… Ki tudja? … Hátha…”
1956. is megzavarta öket. Az 1957-es kormánypolitika által nyújtott kedvezmények újra helyrezökkentették az új gazdákat, illetve már nem is új gazdák voltak ök, hanem kisgazdák mindenféle értelemben. A kapitalizálódás jelei egyre inkább jelentkeztek itt, Pusztavacson is. A mezögazdaság szocializálódása keményebb ellenállásba ütközött itt, mint máshol. Jobban ragaszkodtak ök az 1945-ben kapott „ösi birtokhoz”, mint azok, akiknek ösei 1848-ban megkapták a jobbágytelket.
 

A termelöszövetkezet kialakulása


1958-ban már akadt 18 új gazda, aki megértette az idök szavát és megalakították a termelöszövetkezeti csoportot. Aránylag jó eredménnyel végzödött az 1959. gazdasági év befejeztével a betakarítás. Annyira nem volt azonban jó, hogy a pusztavacsi lakosságot meggyözze a közös gazdálkodás elönyeiröl. Ehhez hozzájárult az is, hogy a szomszédos községek termelöszövetkezetei mind mérleghiánnyal zártak. Alig 15 forintot fizettek munkaegységenként. Bizony ez nem volt csábító. Tizenöt év alatt már asszimilálódott a lakosság a kapitalista termelési módhoz. Az 1957-58-as évek gazdasági konjunktúrája pedig különösen kedvezett a kisgazdaságoknak. Persze ez ugyanannyit ártott a szocializált iparban dolgozó munkásoknak. Nehéz volt az „enyémhez” ragaszkodó, csak a mát nézö, a holnapot nem látó emberekkel megértetni, hogy a „mienk”-ben benne van az „enyém” is és a „mi”nem azt jelenti, hogy „ök”. 1959-ben aztán befejezödött a tsz. szervezés. Az agitációs munka „eredménnyel” zárult: csaknem minden újgazda belépett a földjével, lányával vagy feleségével. Ö maga kívül maradt, hiszen vagy erdögazdasági vagy honvédségi dolgozó volt vagy Pestre járt dolgozni a férfi vagy a felnött fiú. A földet a család többi tagjának segítségével azonban eddig ö maga dolgozta meg munkaidö után. Ezentúl már csak azt mondták: „Elvette a tsz.  hát kínlódjon vele. Majd meglátjuk, mennyi gazt termel.” Az 1960-as gazdasági év bizonyította, hogy a „ tsz” nem tud csak gazt termelni, a „tagság” tudott volna hasznosabbat is termelni, de ök csak várták, hogy majd a vezetöség megmunkálja a földet. Elfelejtették, hogy a tsz nem csak a vezetöséget jelenti, hanem a tagságot is. Hivatkoztak arra is, hogy bezzeg az uraság, a herceg idejében mennyi minden termett ezen e jó földön, de most, mióta a tsz-é, nem terem más, csak gaz. Amikor megkérdeztem tölük: „Akkor ki dolgozta meg a földet? A herceg vagy az intézök?” – „Nem a! Hanem mink!”- válaszolták.  Azért termett akkor, és ezután is csak akkor terem, ha maguk dolgozzák meg! Ezt a földet nem müvelte sem az akkori államvezetöség, sem a gazdaság vezetöi, hanem a gazdaság munkásai. Az állam vezetöi most sem érnek rá ezzel foglalkozni. A gazdaság vezetöinek is vannak más feladataik. Nyilvánvaló, hogy a tsz tagságnak kell majd ezután is megmunkálni ezt a földet, ha azt akarják, hogy teremjen, mert ehhez a földhöz több közük van, mint a herceg idejében. Itt a „kommenció” nem állandó, megszabott, hanem aszerint nö vagy csökken, ahogy dolgoznak. Sokan már értik és érzik ezt. Egyre többen és egyre jobban dolgoznak. 1965-ben a zárszámadáskor az egy munkaegységre esö forint kétszerese volt az 1960. évinek.  Nem teljesen kielégítö még ez sem, de a felszabadulás 20. évfordulóján már megértük azt, hogy a tsz tagok nem csak panaszkodni tudnak. Régi mondás: „Amilyen a kommendáns, olyan az Abteilung”, azaz, amilyen a parancsnok, olyan a szakasza… Igen,itt is olyan volt. De még nagyobb baj volt az, hogy nagyobb létszámú volt a vezetöség, mint a dolgozó tagság. Egy alkalommal csaknem fél napig 16 eröteljes férfi, a járási és helyi vezetöség nézte a határt, ahol 13 asszony dolgozott szorgalmasan, szedték a répát. Egy másik táblán a helyi iskola tanulói és pedagógusai végezték ugyanazt. Bizony nem hatott lelkesítöleg senkire ez a kép. Szerencsére az elsö mérleghiányos zárszámadás után elmaradt a sok látogató, inkább a tagság férfijai jelentek meg nagyobb számmal a földeken. Ennek több lett a nemzetgazdasági értéke is. Kormányunk idöbe észrevette a hibát és ezen igen bölcsen segített is. Érdekeltté tették a tagságot részes müveléssel, premizálással. Az eredmény nem is maradt el, többet és többet termeltek a tsz dolgozók, s mind nagyobb összeg jutott nekik a zárszámadásokon. Az 1959. évi agitációnak lett ugyan eredménye, de ezek csak látszateredmények voltak. Most már kezdenek az igazi termelöszövetkezetek kialakulni. A pusztavacsi új gazdák is tagok lesznek már, nem csak a földjük kerül be a közösbe.
De most lássuk számokban is a Gyözelem Tsz. fejlödését, anyagi helyzetét az egyesülésig úgy, ahogy Batta István VB elnök a tsz 1961-ben megválasztott elnökének beszámolója elmondja:

A tsz 1959 öszén alakult meg. 1960-ban volt az évnyitás.
A tsz összterülete 1784 kat. hold volt. Ebböl szántó 1440 kat. hold.
Taglétszám: 156 tag volt nyilvántartva. Ebböl dolgozott 60-80 tag. A tsz-nek semmi vagyona nem volt, teljes egészében állami támogatásból indult. Még a vetömagot sem adták össze a tagok. 1960. év tavaszán kölcsön vetömagból kellett vetni. A gépállomással dolgoztatott a tsz.  Igen nehéz év volt. A tsz szó szoros értelmében paréjt termelt. Az összes földet a paréj lepte el. A mákban nagyobb volt a gaz, mint a mák. A burgonya és a kukorica is erre a sorsra jutott. Pl.: 1 kat. holdon 120 kg mák termett vagy 18 mázsa burgonya. A mákot kombájnnal arattatta le Fogarasi Gyula, elnök, nem engedte, hogy kézi erövel törjék le. Így a mák közé került a paréj magja is, amit aztán nem lehetett kiszedni belöle. 70 hold mák termése oda lett.  80 hold géppel vetett burgonyát a Marx Károly Egyetem diákjai segítettek felszedni. A tsz tagok pedig ölbe tett kézzel nézték, hogy az egyetemisták vasárnapjukat feláldozva helyettük dolgoznak.
A tsz vezetök munkáját megnehezítette az a merev politika, amit az akkori felsö, járási vezetés diktált: nem engedélyezték, hogy a földeket %-os müveléssel dolgoztassák meg a tsz vezetöi. Azt hangoztatták, hogy ez visszavezet a kapitalista termeléshez. Valóban visszavezetett, mert meg sem dolgozták a földet, vagy ha dolgoztak is csak ímmel-ámmal.
Másik igen súlyos hiba volt a túlzott beruházás. A tsz-nek volt egy állami státuszos elnöke: Fogarasi Gyula személyében. Ez az ember nem félt attól, hogy neki év végén kevés vagy alacsony lesz a munkaegység értéke,mert az ö jövedelme biztosított volt. 3500 Ft állami támogatást és 80 munkaegységet a tsz-töl kapott havonta. Az 1960-as évben igen nagy beruházást hajtott végre a tsz:

- 1 db 24-es fiaztatót
- 1 db 36-os fiaztatót
- 1 db 250-es süldö szállást
- 1 db 120-ashízlalót
- 1 db 300-as birkahodályt
- 1 db 100-as szabad tartásos növendékmarha istállót
- 1 db 3000-es csibenevelöt
- 1 db10 vagonos kukoricagórét
- 6 db kutat fúratott
- 2 db 37m-es dohánypajtát
- 1 db 12m-es dohánypajtát

A felsoroltak közel 2 millió forintba kerültek. Nem is lett volna baj, hogy ezek felépültek. A baj az volt, hogy mindez 50% saját eröböl és saját anyagból épült. A tsz-nek volt egy 15 fös építöbrigádja. Ez egész évben dolgozott. Ez nem növelte a munkaegység értékét, ez mind önálló eszközként került a leltárba, év végén ezt nem lehetett osztani.
Igen rosszul zárt a tsz: 14,48 Ft-ot fizetett az elsö évben, holott a terv 30 Ft-ról szólt. Ez még jobban elidegenítette a tagságot a tsz-töl. Az idöjárás is igen mostoha volt úgy 1960-ban,mint 1961-ben.
Állatállomány 1960-ban: 250 db juh, 32 db ló, 60 db anyasertés. Majd vásároltak szarvasmarhát is, kb. 30-35 db-ot. 1960-ban a sertések lefialtak. 7,6 db volt az átlag anyánként. Az elhullás nem érte el a 2 %-ot. Ez igen szép állomány lett, közel 400 db malaca volt a tsz-nek 1960-ban.
1961-ben változás állott be a tsz életében. Ugyanis a kalászosokon és a pillangós szénaféléken kívül %-os müvelést alkalmaztunk minden növényféleségnél. Ez évben a tagságból 130-an kapcsolódnak be a közös munkába. Körülbelül tíz személy nem vette fel a munkát, hat személy meg idös vagy beteg volt. Persze az a tíz ember késöbb sem ment dolgozni. Az élet másként hatotta tagságra, mert kiosztottuk a területet és mindenki egyénileg dolgozta meg. Csak a dohányos brigád dolgozott közösen. 1961-ben idöben el tudtuk vetni a tavaszi kapásokat és kalászosokat. Ebben az évben 15 holdon feles müveléssel dinnyét is termeltünk. Ez ideig a gépállomással végeztetett a tsz minden talaj- és szállítási munkát. A vezetöség kérésére a bank adott hitelt gépvásárlásra.
Így 1961-ben kaptunk:

1 db ÚR 28 gépet  120000 Ft értékben,
1 db RS 09 gépet   80000 Ft értékben,
1 db ZIX 3 t tehergépkocsit 80000 Ft értékben.
Ez a támogatás igen nagy segítség volt, mert nem kellett a gépállomást 40 Ft/óra fuvarozásra bevonni, ezt az összeget megtakarítottuk. Ez évben lényegesen kevesebbet kellett a gépállomásnak fizetni.
Az építkezés sem állt meg 1961-ben, csak sokkal lassabb ütemben haladt. 1961-ben még építettünk:  

2 db 250-es, azaz 500 féröhelyes süldöszállást,
1 db 300-as birkahodályt,
1 db 7 vagonos górét.
A tsz sertéstelepét villamosítottuk, mely 120 ezer forintba került.  Tehát az1961-es esztendö sem volt eredménytelen esztendö, bár nem saját eröböl, hanem állami hitelböl épültek a beruházások.
1961 a mostoha idöjárás ellenére is közepes termést hozott. 24 vagon termett csak öszi árpából, a burgonya is 54 mázsát adott holdanként. A kukorica is jól fizetett. Takarmány: 12vagon jó minöségü lucerna széna, volt 90 vagon szalma. Az állatállomány 1961-ben: 750 db sertés, 500 db juh, 30 db fejöstehén.
A tsz minden tagnak és nyugdíjasnak biztosította az évi kenyérszükségletét.
Batta István tsz elnök 1 éves tsz akadémián tanult. Ez idöre Mayer Pál vette át a tsz vezetését. Hozzá nem értö vezetésével a tsz helyzete egyre rosszabbodott. Több, mint 1 millió forintos mérleghiánnyal és 17,40 forintos munkaegységgel zárt.

1962. február 24-én a vacsi Gyözelem Tsz elvesztette önállóságát, egyesült a hernádi Március 15. Tsz-szel. A tsz vagyona az egyesülés idejében 3,5 millió forint lehetett.

Mint látjuk, már 1962-ben milliomosok lettek a pusztavacsiak. Sajnos ebben sok a holttöke, a megfelelöen ki nem használt anyagi beruházás. Az egyesülés nem csak anyagi, hanem lelki hatással is volt a pusztavacsiakra. Igen nehezen nyugodtak bele az egyesülésbe, talán nem is nyugszanak bele teljesen sosem most már nem az „enyémröl” kellett lemondani, hanem a „miénket” kellett odaadni, kapcsolták az „övékhez”. S mindezt akkor, amikor kezdtek egyenesbe jönni. Nem lett több a jövedelem, pedig többet ígértek. De még nagyobb baj volt az, hogy más községbeliek parancsoltak a vacsiaknak. Már ezen is túltették magukat. Ismét egyenesbe jöttek: most már csaknem minden tag dolgozik rendesen. Van már erejük arra is, hogy a nem dolgozókat kizárják. A férgese kihullt, a java megmaradt. Eredménye is van. Meglátszik ez az öltözködésen, a szépen berendezett lakásokon, az építkezésen.
 

Erdögazdaság 
 

Épülö, szépülö községünket, mint újszülött gyermeket az édesanyja ölelö karja, úgy fogja körül a hatalmas erdö. De a szó igazi értelmében is anyja ez az erdö a községnek. Nemcsak oltalmazója, de táplálója is, ez egyik jövedelmi forrása a lakosságnak.
Szeretik az erdöt. „Gyöngyvirágtól lombhullásig” itt pihenik ki a hétköznapi fáradalmakat, innen kapják a tüzelöt, itt mindig van munkaalkalom gyereknek, felnöttnek egyaránt. Nemcsak a favágás, a facsemeték gondozása ad jövedelmet. A tölgyesben makkoltatják a disznókat. Gyüjthetik a makkot, vadkörtét, galagonyát, akácmagot, melyekért jó pénzt fizet az erdögazdaság. Van aki csigát szed vagy gombát. A gyerekek szamócáznak, mogyorót szednek, szedreznek. A fiatalok vasárnaponként ibolyáznak vagy gyöngyvirágot szednek. Akácvirágzáskor a méhészek százai lepik el az erdöt. Naponta több vagon mézet gyüjtenek ilyenkor a méhek. Télen a vadászok puskalövéseitöl hangos az erdö. Sok hazai és külföldi vendég keresi fel a vacsi erdöt. Sok ezer dollár folyik be az államkasszába egy-egy nagy vadászat után a kilött vadakért a külföldi vadászoktól. De lássuk most már a számok tükrében is, mennyit fejlödött az erdögazdaság a felszabadulás óta.

Felszabaduláskor az erdö területe 9200 kat. hold volt, ma 9029 kat. hold. (Az ide tartozó István major, Ilona major, Szentgyörgy, Madaras területével 14.029 kat. hold) Erdögazdaságunk területileg nem gyarapodott. A felszabadulás elött azonban csak belföldi fogyasztásra termeltek, föként tüzifát. A „Sárga-háznál” lakó 10 család - ez a két épület teljesen elpusztult a háború alatt a Dobó házzal együtt - csak az uraság és az erdömérnök részére termelt tüzifát. Úgynevezett külsö munkások, zsellérek és vidéki munkások –kb. 50-60 személy- dolgoztak az erdöben, de csak a kiszáradt fákat és nyiladékokat vágták, melyet aztán a „depóba” raktároztak. Innen hordták el szekerekkel a környékbeli fuvarosok. Az erdö föleg vadászterület volt, ahová az arisztokrácia járt vadászni.
A felszabadulás után két évig rendszertelenül irtották az erdöt a helyibeli és vidéki lakosok. 1947. augusztus 1-töl 1950. február 24-ig „Elhagyott német javak” címen
szovjet kezelésbe került az erdögazdaság. Ebben az idöben 5-6 ezer m3 volt az éves termelés és csupán belföldi fogyasztásra termeltek. 1950-töl a Budapesti
Állami Erdögazdasághoz, majd az utóbbi években a Gödöllöi Állami Erdögazdasághoz csatolták. 50-60 munkással kezdett az erdészet. Teljesen kézi erövel folyt a termelés. Húsz év alatta termelést gépesítették, s legnagyobb részben ipari termelés folyik. Jelenleg 24 ezer m3-t termelnek évenként 19 millió forint értékben. Mit termelnek? Fürészrönköt, bányafát, papírfát, ezt exportra is, farostfát, tüzifát. Fagyártmányt pedig: szölökarót, parkettafrízt, bányadorongot, bányaféldorongot, bányadeszkát. Igen nagy beruházást is folytatott itt az erdészet. Különösen 1957. óta. A fogatok részére istállók, szerelömühelyek: bognár, asztalos, lakatos, kovács, motorszerelö mühelyek, gépszín, fürészszín. Van az erdészetnek 11 szolgálati lakása (2 szoba összkomfort), 5 vontatója, 1 tehergépkocsija, 1 Gaz személygépkocsija, 2 motorkerékpárja, 12 motorfürésze, 3 szalagfürésze, 1 körfürésze, 1 kérgezö gépe, 1 Radó - Lelesz transzportöre, traktorok, ekék, stb. 139 állandó és 35-40 idöszaki munkás végzi a termelést. Biztos megélhetést nyújt az erdészet. A dolgozók juttatása: 2 kat. hold föld, 8 köbméter tüzifa, munkaruha. Havi keresetük pénzben 900-1200 Ft-ig, a gépen dolgozóké 2500-3000 Ft-ig. Az erdészeti dolgozók közül sokaknak már saját háza van, de valamennyinek szépen berendezett lakása.
 

Az állami gazdaság
 

Pusztavacs szántóterületéböl a Dánszentmiklósi Állami Gazdaság is kapott 500 kat. holdat. Acsádi István volt uradalmi intézö még 1945-ben visszatért községünkbe, és ezt a földet mint az állami gazdaság vezetöje kölcsönkért vetömaggal bevetette. lassan indult meg a termelö munka, de könnyebb volt az állami gazdaságoknak már akkor is, mint az új gazdáknak. 1950. március 1-jén alakult meg valójában az állami gazdaság pusztavacsi részlege 630kat. hold földdel. Az 1951-es, 1953-as, 1956-os tagosítással a gazdaság területe 2030 kat. holdra növekedett. Nemcsak területileg nött a gazdaság, hanem felszerelése, a beruházás, az állatállomány és a munkaerö is nött. Induláskor 8 db kettes lófogattal, 4 db fogatos ekével, 2 db régi vetögéppel rendelkezett. 32 ember dolgozott a gazdaságban. Ma 20 db különbözö erögéppel rendelkezik, melyekre egyenként 80 hold földterület jut. Állatállomány: 3450 db sertés és 455 db szarvasmarha a legkorszerübb istállókban elhelyezve és minden gépesítve. Az itt folyó korszerü borjúnevelésröl, fejögépekröl, sertéshizlalásról a televízió is többször adott már riportot.
145 állandó dolgozó van az állami gazdaságban. A belterjes gazdálkodáshoz még sok idöszaki munkásra is szükség van. 44 kat. hold gyümölcsöst telepítettek a felszabadulás óta. 305hold pillangós, 1300 hold szántó, melynek fele kapás müvelés, 351 hold egyébtermény. A 650 hold gabona földön átlag 14 q a termés. Almából 130q a holdankénti termésátlag. A kukorica 27 mázsát, a burgonya 60 mázsát, a dohány 8mázsát, a széna 20mázsát adott holdanként. A talajerö pótlására holdanként 2 mázsa mütrágyát és 1,5 mázsa szerves trágyát adnak. A gazdaság fennállása óta 9.350.000 forint beruházást végzett. A géppel dolgozók évi keresete átlag 20.200 Ft. Az állatgondozók évi átlagkeresete 19.800 Ft. A növénytermelöké pedig évi 16.500 Ft. Több, mint száz természetbeni lakást is ad a gazdaság a dolgozóknak. Ebböl 20 db két szoba összkomfortos lakás, melyet 1958-ban adtak át. Több, mint 1 millió forintba került ez az építkezés. A többi lakás is mélyfúrású kútból vízvezetéken átkapja az egészséges ivóvizet. Az idöszaki dolgozók, munkásszállókban kapnak elhelyezést.
 

Bolthálózat
 

1945 elött vitéz Duna János kocsmárosnak volt boltja és trafikja is. Hét végén megrakta kocsiját áruval és végigjárta a majorokat. Ruhanemüt, iparcikket a szomszéd községbeli vásárokban vagy a vacsi búcsú vásárában szerezték be a cselédek. 1945-ben még itt maradt egy ideig a magánboltos, de még abban az évben megnyílt az FMSZ boltja is. Csett majorban is egy irsai magánboltosnak volt fiók üzlete. Az FMSZ bolt is szatócs üzlet volt 1961-ig. Állandóan bövült, fejlödött. 1955-ben már 270.000 forint értékü raktárral rendelkezett, de éves forgalma még akkor is alig haladta meg a félmilliót. A forgalom évröl évre növekedett. 1960-ban már meghaladja az 1 millió forintot.
1960-ban megnyílt a húsbolt is, mely ma már évi 320.000 Ft forgalmat bonyolít le, s ha kapna elegendö árut, a forgalom megduplázódna.
1962 januárjában ketté vált az FMSZ bolt: egy önkiszolgáló bolt és egy vegyes iparcikk bolt létesült. Az önkiszolgáló bolt forgalma már az elsö évben nagyobb volt az FMSZ bolt szétválasztás elötti forgalmánál. 

 


Év
 

Önkiszolgáló bolt forgalma

Vegyes iparcikk bolt forgalma

1962

1.150.000 Ft

800.000. Ft

1963

1.330.000 Ft

870.000 Ft

1964

1.576.000 Ft

1.030.000 Ft

 

Tehát csak a két benti bolt forgalma 1964-ben 2,5millió forint. Az italbolt évente közel 1 millió forintot, a húsbolt 320.000 forintot, a Csett-majori bolt 3-400.000 forintot, a Rákóczi telepi bolt fél millió forintot forgalmaz. Ez csaknem 5 millió forint! És mennyi mindent vásárolnak Örkény, Lajosmizse, Albertirsa, Dánszentmiklós, Kecskemét, Budapest boltjaiban!
Emellett még 1964 decemberében megnyílt a Takarékszövetkezet is.

Három hónap alatt 200.000 forint a pénztár forgalma. A posta takarékpénztárban pedig 500.000 forint van elhelyezve."
 


 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.