F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

SZALAY VILMOS: GYERMEKKORI EMLÉKEK ÖRKÉNYTELEPRÖL 2.

 

LÁSZLÓ LACI BÁCSI

 

"László Erzsébettöl, (Bözsike nénitöl) gyerekként sokszor hallottuk ezeket a történeteket.

Ágoston-majorban, a századforduló táján, dédszüleim otthonában, az ott élök nagy meglepetésére, negyedik gyermekként egy kisfiú született. Meglepetés volt, mivel egy baleset kapcsán idösebb László Gyula, a molnár, a dédnagyapám, kezét, lábát vesztette. Végtagjait ugyan elvesztette, de életkedve, férfiassága épen maradt, melynek fényes bizonyítéka volt László László világrajövetele.
A majdnem hibátlan fiúcska fizimiskájával, viselkedésével, habókosságával élete végéig családjának, környezetének, meghatározó, vidámságot, humort sugárzó alakja maradt.
Messziröl fel lehetett ismerni a többi majorban élö gyermek között, mivel egy javasember tanácsára a bal fülébe egy fülbevaló került. Ez a fülbevaló volt hivatott javítani László László látását, ugyanis bal szemét, bár ehhez élete végéig ragaszkodott, legfeljebb félig nyitotta ki, de legtöbbször csukva tartotta.
Az átlagos fiúgyermek ebben az idöben az év nagy részében egy vászongatyát viselt. László László ezzel szemben, fiú létére, egy szál pendelyt hordott, mivel a szobatisztaság enyhén szólva nem volt erössége.
Korán munkára fogták akkoriban a gyerekeket, és ha László László az apjának az etetését, itatását kapta feladatul, nem átalkodott az apját az étellel jól összemaszatolni.
Siheder fiú volt, amikor egy kis lajtos kocsival, amit két szamár húzott, szállította a vizet a mezön dolgozó embereknek, amit a nagymajori kútnál naponta többször is meg kellett vödörrel tölteni. Amíg a lajtot töltötte, a szamarakat szabadon engedte, hadd legeljenek.
László Lászlónak támadt egy ötlete, hogyan szabadulhat meg a vízhordás nehéz munkájától, melyet rögtön valóra is váltott. Mivel nem volt senki a környéken, és a magtár ajtaja nyitva volt, felhajtotta a szamarakat a magtár emeletére. Jelentette az intézönek, hogy a szamarak elvesztek, így nem tud tovább vizet szállítani. A fél major a szamarakat kereste, akik békésen abrakoltak a magtár emeletén. Nem is talált rájuk senki másnap hajnalig. Amikor pirkadni kezdett, a szamarak elkezdtek ordítani. Összeszaladtak az emberek megbámulni a csodát. Ilyen még nem volt, hogy két csacsi egy emeleti ablakból köszöntse a nagymajori ébredöket.



A pusztavacsi Nagymajor (Nándor-major) az 1890-es években

 

Az idö nem állt meg. László László hentes és mészáros mester lett. Vagyont szerzett. Katonáskodott. Üzletet nyitott, majd, nem önszántából, bezárta, míg el nem jött 1967, az Új Gazdasági Mechanizmus éve, és Táborfalván a Rákóczi útiak örömére, László László újra kitette a cégtáblát, ami visszavonhatatlanul igazolta, hogy akkor már mindenkinek Laci bácsi, megnyitotta hentesüzletét.
Innentöl én is résztvevöje vagyok az eseményeknek.
Az egész család buzgón segédkezik, hogy az üzlet müködjön, megfeleljen a kor követelményeinek. Mi unokaöccsök, unokahúgok, imádtuk az öreget. Alig bírt már menni. Zöld posztó katonanadrágban, atlétatrikóban, és ha hideg volt, egy zsíros pufajka kabátban járt. De ha jött a disznóvágás, arra fehér vászonnadrág, tiszta trikó és vasalt fehér kötény dukált, fehér vászon micisapkával, amit húga Bözsike néni készített mindig elö a jeles napra.
Aztán jön egy kis üzemi baleset, melynek orvoslásánál én vagyok a segítö rokon.
Egy hegyes csont megszúrja a mester nagyujját, ami elfertözik, csúnyán feldagad. Orvoshoz kell vinni Laci bácsit, amit én vállalok. Wartburgommal az üzlet elé kanyarodok, ahol Laci bácsi fehér vászonöltönyben, alatta atlétatrikó, fején micisapkájában, vár. Feldobja a hír a táborfalvai orvosnál, hogy utazunk tovább a Dabasi SZTK-ba. Felrántja a Wartburg ajtaját, egy lépés az autóba, aztán még egy lépéssel fel az ülésre és már ott is ül a kalaptartóban a bólogató kutya helyén. És a következö kérdést szegezi nekem: - Te gyerek, mi lett ezzel az autóval. Amikor jöttünk nem volt ilyen alacsony.
Potyog a könnyem a nevetéstöl.
- Üljön Laci bácsi egy fokkal lejjebb, mert most az ablakban kucorog.
Robogunk Dabasra. Az SZTK-ban Dr. Lelik, a sebész fogad bennünket.
- Doktor úr, a nagybátyám.... - Kezdeném a mondókámat, mire Dr. Lelik:
- Mondjad öreg, mi a bajod. Maga hallgasson, töle akarom hallani.
Laci bácsi:
- Doktor úr, a vállam.
Dr. Lelik:
- Mi van a válladdal?
Laci bácsi:
- Meg a térdem, megrokkantam.
Dr. Lelik:
- Na ne mond, s mikor?
Laci bácsi:
- Amikor katona voltam és Károly királyt kergettük el. Pontonhidat csináltunk a Dunán. Nagyon nehéz volt, a vállunkon cipeltük az elemeket. A Markó Jani még lött is.
A növérek átjöttek a másik szobából. Hangosan kuncogtak.
Dr. Lelik:
- Megvizsgáljuk! Na most figyeljen fiatalember.
Leveszik a nadrágot, fentröl lefele. Lesegíti az öregröl a zakót és felfekteti a vizsgálóra.
- Megnézzük ezeket a végtagokat.
Kioldom a derékszíjat. Nadrág, zakó le. Laci bácsi ott áll egy térdig érö vászongatyában, atlétatrikóban. A növérek már nem kuncognak, hangosan nevetünk. Felfektetem Laci bácsit a vizsgálóra, várjuk a doktor urat, aki kisvártatva meg is érkezik. Odalép Laci bácsihoz, ránéz a kezére.
Dr. Lelik:
- Öreg és mi van a nagyujjaddal?
- Doktor úr, mi ezért jöttünk!  válaszolok gyorsan a kérdésre.
Most már Dr. Lelik is velünk nevet.
A gyógyulásig a Laci bácsi ujját még jó néhányszor át kell kötni, de László Lászlónak nem kell sorba állni. Soron kívül mehettünk Dr. Lelik vizsgálójába.
Telnek az évek, László László már régen nem vág. Erejéböl csak arra telik, hogy a mintaszerüen rendben tartott epersövény kerítését rendezgesse. A tisztes porta többi részét lassan eszi az enyészet.
Aztán a sövény is óriásira nö, az ég felé tekinget, ahol nagy valószínüséggel László László disznót az angyaloknak vág..."



A László család Örkény-szölötelepen, az 1930-as években

 

A képen szereplö személyek:
Felsö sor, balról: László László, László Gyula, László Nándor (Laci bácsi testvére).
Középsö sor, balról: László Nándor Csaba, László Gyuláné Rózsika néni, László Erzsébet, Szautner Éva, László Nándorné Ilonka néni és László Ilona (Táborfalván Babus néven ismerték).
Alsó sor, balról: Szautner József (Öcsi), hírhedt szölötelepi bandavezér és László Rózsika. (A két fiú a II. világháború végére, a németektöl oldalkocsis BMW-t szerzett, az oroszoktól benzint, és az erdöben ezzel száguldoztak. Az erdöben valami lezuhant repülögép elektronikáját miszlikekre szerelték)

 

Szalay Vilmos

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.