F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

EMLÉKEZET A LAJOSMIZSEI REFORMÁTUS ISKOLÁRÓL 1.

 

Miután a Lajosmizsei Általános Iskola honlapi történetében a „református” iskoláról csak egy félmondat tesz említést, talán nem érdektelen azt néhány szóval kiegészíteni. Annál is inkább, mert az egy tantermes iskola több évtizedes müködése alatt Lajosmizse (falu-község-város) település északi térségének közel ezer kisgyermeke került ott életében elöször közösségbe és tanulta meg a betüvetést, az olvasást és számolást, majd került onnan a központi iskola felsöbb osztályaiba.
A falu központjában lévö katolikus templomtól Budapest felé 1 km-re esö református templom mellé épített egy tantermes iskolát akár a településhez legközelebb esö tanyai iskolának is tekinthettük. Oda azok a gyerekek jártak, akik arrafelé, a falu azon északi részén és környezetében laktak.
A honlapi történet félmondata az 1 alsó tagozatos tanulócsoportról  sem pontos, hiszen emlékeim szerint – bár ott tényleg csak 1 tanterem volt – az odajáró 1-2. osztályosok vagy együtt és egyszerre jártak iskolába, vagy az 1. és a 2. osztályos tanulók egymást váltva délelött és délután külön osztályban (azaz 2 alsó tagozatos tanulócsoportban) és külön tanítónénikkel tanultak. A két müszakos tanítás a gyerekszám függvényében  az 1950-es évektöl rendszeres, de 1964-töl – Halász Sándorné (Ibi néni) tanítónönek az Alsólajosi Iskolából való bejövetelétöl – szinte már állandó volt.
Sajnos nem ismerem a református iskola elötörténetét, többek között  hogy
- mikor építették a tanítói lakást, majd mellé az osztálytantermet?
- Mikor, ki és kiknek tanított ott 1949 elött?
- Pontosan mikor vették el (államosították) az iskolát a református egyházközségtöl?
- Végül az sem ismert, hogy hogyan és miért az én szüleim (Szemerédi Rozália és Tóth Antal) kerültek oda 1949 augusztusában;– két évvel a Hármashatári Népiskolából való távozásuk, a faluba beköltözésük után?
Tény, hogy szüleim a kilenc éves Hármashatári tanyai iskolai lét után 1949. augusztusában költöztek be velem együtt (Attila öcsém pedig augusztus 30-án már oda is született) az akkor Andrássy út 10. alatti református iskola melletti (szolgálati) pedagóguslakásba.
Családunk a református iskola történetének eddigi leghosszabb idejét (28 év) töltötte  el a református templom és iskola szoros környezetében; itt volt lehetöségünk igazán jól megismerni egy egytantermes iskolakomplexum minden tevékenységét; valamint az 1950-60-as évek ott ható jellegzetességeit. Az már csak külön szerencsénk, hogy nemcsak (tanító-kántortanító) szüleinknek, hanem nekünk gyerekeknek is nagyon jó kapcsolatunk volt a település mindkét egyházi személyiségeivel, így a mindenkori református lelkésszel és családjával is. E szoros kapcsolat révén megismerhettük a református gyülekezet szervezeti-és hitéletét is.

 

A református iskolakomplexum beköltözésünk (1949) elötti utcai képe (Andrássy út 10.)

 

 

Kezdetben nem emlékeztem az odaköltözésünkkor már ott lévö szomszéd református lelkész nevére; – késöbb kiderült, hogy Molnár Lajos lelkészröl és családjáról van szó – arra viszont igen, hogy már akkor is sokat voltunk együtt a gyerekekkel az iskolaudvaron, a templomkertben és parókián. Az egy varázslatos és szabad hely volt a két, velünk hasonló korú kisgyerekkel való együttes játékra! A nálunk lévö iskolaudvarról a templom végén lévö kiskapun – szabad átjárás volt a parókia portájára és ezen keresztül nyílt meg számunkra az „utcamentes világ”.
Azonban 1953 tavaszán kiderült, hogy ennek a jó világnak vége, a lelkész máshol kapott megbízást a „lelkek ápolására”; elköltöznek és ki tudja kik jönnek helyettük? Ezért is vártuk nagy izgalommal azon a nyár végén (1953-ban) az új református lelkész (Gyarmati László) beköltözését; hiszen nekünk gyerekeknek nem volt mindegy, kikkel fogunk osztozni a templomkert sok izgalmat nyújtó lehetöségeivel. A költözés nyár végén, Összel történt. A templomkertben, a templom oldalbejáratánál lévö fenyöfa és orgonabokor mellöl lestük, ahogy az utcáról behordták az új lelkészcsalád bútorait és megpillantottuk a család tagjait. Nagy örömmel fogadtuk a velünk szinte egyidös három gyerek érkezését. Persze akkor még nem tudtuk, hogy valójában csak a két kisebb gyerekkel, a velem egyidös Klárival és az öcsémmel (Attilával) közel egyidös Zsoltival alakul ki meghatározó, szinte életre szóló barátság.
A református iskola-és környékén (pl. parókiakert, tóalj, stb.) történtekkel kapcsolatos emlékek között természetesen kedves és fájó események vegyesen fordulnak elö. Együtt éltük át az 1950-es évek – nekünk gyerekeknek is izgalmas – eseményeit is, mint pl. egy katonai repülögép elvesztett bombájának felettünk történö felrobbanását és hatását; vagy az 1956-os forradalom leverésére elöttünk az E5-ös úton Pestre való napokig tartó orosz katonai felvonulást.
Bennünket gyerekeket (öcsémet, engem és a két lelkész gyermeket is) Édesanyánk vezetett be az iskolai életbe; nála tanultunk meg írni-olvasni; – nagyjából már az elsö osztály kezdetére. Nem volt nehéz az iskolába járás, hiszen a református iskolával egy udvarban laktunk és ott volt mellettünk, a lakószobánk túlsó oldalán az osztályterem. Sokszor áthallatszott lakásunkba a tanítói beszéd, a hangos utasítások, az egyszeregy szajkózása, az énekelés és sokszor a visításokkal is egybekötött gyerekzsivaj.

 

Szemerédi Rozália (Tóth Antalné) tanítónö 1948-1973 között tanított a református iskolában

 

 

Szívesen emlékszem vissza a református iskola tantermében lévö bútorokra (melyekröl sajnos nem rendelkezem fotókkal): a barna színü, 3 egymás melletti oszlopban elhelyezkedö, elölröl hátrafelé fokozatosan növekvö méretü, un. egybekötött gyerekpadsorra (melyekben padpáronként középütt tintatartó és ceruzaágy is volt); a hozzájuk hasonló színü és anyagú – fekete dobogón álló – tanítói asztalra, a tanítói szekrényre, valamint a hordozható (nem falra akasztott!), keretben mozgatható, krétával ellátott fekete táblára, végül a csodás kétszínü golyókkal ellátott hordozható, emberméretü, álló számoló táblára. Ez az egész osztálybútorzat (benne föleg az ívelt kiképzésü padsorok) igazi mestermunka volt! Kíváncsi lennék, vajon hová került az ottani oktatás, az iskola megszünte után?
Hasonlóan jól megtervezett volt az iskola kialakítása is, mert egy nyitott ívelt ablakos gangon keresztül lehetett belépni a ruhatáras elöszobába és onnan a tanterembe. Minden zárható volt; így a tanítás alatt a gyerekek ruhái védve, az órák zavartalanul folyhattak. Nem tudom ki tervezte ilyen okosan, célszerüen mindezt; én mindig a református elöljáróság (presbitérium) itteni bölcs/okos tagjaira, élükön a gazdálkodó Kónya István vezetö presbiterre, a mindig vidám és gyermekszeretö Harkai Ambrus tanítóbácsira és Bérces Lajos énektanárra gondoltam.

 

 

Tóth Csaba

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.