F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

"ÖREG KERESZT" - VAGY JÁSZBERÉNY VÁROS TEMETÖI KERESZTJE A LAJOSI PUSZTÁN, 1785-BÖL

 

A mai nevén „Palócz-keresztként" ismert keresztröl szinte semmit sem tudnak a lajosmizseiek. Pedig megérdemelné mind az alaposabb kutatást, mind a közfigyelmet, mert minden valószínüség szerint az újkori település legrégebbi szakrális emlékét tisztelhetjük benne.

 

 


Az Öreg kereszt 2012-ben

 


Jászberény városából, a XVIII. század második felétöl - az 1745-ös redempció után - az általa törvényesen birtokolt Lajos, Mizse és Fél-Bene pusztákra egyre több állatot hajtottak le Szent György napja körül, és hajtott haza, némileg felhizlalva, Szent Mihály-nap környékén. Az állatokra -   mintegy felügyeletet vállalva - elöbb csak a gulyások, juhászok vigyáztak, akik egyszerü kunyhókban éltek, késöbb egyre többen költöztek le a pusztára a tulajdonosok közül is, kezdetben csak nyári idöszakra, aztán már téli szállásokat is létrehozva, egész évre. Így lassan, de biztosan kezdett kialakulni egy Jászberénytöl függetlenedni akaró új településmag.
Még a puszta fokozatos belakása elött, Jászberény városa - feltehetöen az új birtok demonstratív megjelöléseként (pontos okát ugyanis nem tudjuk) -, és a büszke gazda szerepében, 1785-ben egy kökereszt felállítását rendeli el:

 

„a kiváltságos Berény, jász mezöváros pusztáján, Nagylajoson, a nép nyelvén Feldeákon” (Kürti - Hajdrik: Út menti keresztek Lajosmizsén).

 

A keresztet abban az évben még fel is állítják, de szentelésére csak 1799. augusztus 20-án kerül sor, mint ahogy arról a szentelést végzö Harsányi István, kecskeméti plébános még aznap tudósítja Jászberény tanácsát:

 

„…emelkedett lelki hangulatban, ünnepélyesen felszenteltük az 1785-ben emelt KÖKERESZTET, amely a szentséges megváltónk, a Jézus Krisztus hasonlóképpen KÖBÖL készült képmásával van díszítve.” (Kürti - Hajdrik: Út menti keresztek Lajosmizsén)

 

Nem tudni, miért telt el 14 év a két esemény között.
A fent idézett mondatból kiderül, hogy a jászberényi érdekeltségö puszta kellös közepén állítják a keresztet, a feldeáki részen, vagyis nagyjából a három területrész - Mizse, Lajos és Bene - képzeletbeli középpontjában, a nagy forgalmú pest-temesvári országút, és a lóváltó helyként is müködö csárda közelében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Földeáki csárda MELLETT került volna sor az állításra (mint ahogy a fent idézett keresztes könyv 14. oldalán leírtakban szerepel), hiszen a „Feldeák” név nem egy épületnek, hanem egy településrésznek – Lajos puszta felsö részének – volt a neve. 
Ebböl következöen, a keresztes könyv, következö, 15. oldalán megemlített 1833-as keresztállítással és a pusztai temetö kijelölésével kapcsolatban is több a téves állítás, és persze a rossz következtetés.
A könyv önkényesen állítja, hogy az ebben az évben újra felállított kereszt: fából (???) volt. Annak, hogy új keresztet állítottak volna, és hogy az fából lett volna, semmi nyoma nincs az idézett szövegben. Egész egyszerüen arról van szó, hogy a XVIII. század végi KÖKERESZT dölhetett el valamilyen erösebb szél miatt, és ezt kellett újra felállítani:

 

 

„Mivel az alsó pusztákon több halottat úgy temetnek el, hogy még a pusztabíró sem tud a halálesetröl, a városi tanács elrendeli, hogy a vendégfogadó közelében a szél által eldöntött kereszt állíttasson fel, s e körül temetö árkoltasson.” (Kürti - Hajdrik: Út menti keresztek Lajosmizsén)

 

A „fogadó közelében” a kb. 70 kilométerre lévö Jászberényböl nézve, az épülettöl akár 300-350 méterre is lehet, vagyis amennyire becsülni lehet az "Öreg" kereszt eredeti helyét a régi pusztai temetö elbontása elötti idökben.
A temetö helyét viszont egyértelmüen lehet azonosítani: a mai iskola udvarán és a kollégium területén, az Iskola-tó mellett, vagyis Feldeákon volt. Ebben állt a fent említett kökereszt, 1833 után, már mint egy felszentelt sírkert jelképe. Ez a feszület tehát mindenképpen az újkori Lajosmizse egyházisága kialakulásának kezdete.
A kereszt a mai Ceglédi út vonalától kissé bentebb állhatott, talán amikor a temetkezés megszünt ezen a helyen (XIX. század vége), és új temetöt nyitottak a település benei részén (ahol most is van a temetö), akkor hozhatták kintebb a szekérút mellé a keresztet.
Emberemlékezet óta aztán már ez a kereszt, a mai kollégium épületének nagy kék kapuja melletti helyen állt. A település egyik legidösebb lakója visszaemlékezése szerint, amikor ö 1921-ben iskolába ment, a régi faluházára, mert a mai iskola csak egy évtizeddel késöbb épült meg, a kereszt már ott állt a Ceglédi útra nézve, és ugyanaz a Jézus volt rajta, mint most is:

 

„Azt még az ösök állították, amikó a temetöt csináták(!)… [vagyis, még a szájhagyomány is LEGALÁBB az 1830-as évekböl valónak ismeri!]

Nagyon nagy kereszt vót ám az! A régi ajja az nem lépcsös vót, csak éppen égy köajja vót. Égy darabba. Nem emlészek azon sémmilyen évszámra, sé feliratra. 1921-be, mikó odajártam, az má kinn vót az út mellett, és akkó még vót a temetönek valami égy szál drótbú kerítése. Nem tégnap vót! Nem az udvaron át, hanem egészen kinn az út mellett. Nagy, széles kalinka-bukrok vótak, oszt az mellett vót a temetönek a bejárója, oszt ott át mellette a kereszt. Nagy kökereszt vót, azzaa a nagy kö Jézuskávaa, ami most is rajta van. Körübelü az még a pusztábú maradhatott.”

 

Ennek fényében – illetve már a szobor stílusa alapján becsülhetö régisége miatt is – teljesen érthetetlen a könyv 25. oldalának alján lévö részlet, mely szerint a kereszt Palócz-dülö sarkára helyezésekor (1970-es évek elsö fele)

 

"igen szakszerütlenül, egy stílusban és korban nem hozzáillö korpuszt helyeztek rá."  (???)

 

Tisztán látszik, hogy a korpusz is nagyon régi, körülbelül a kereszttel egy idös. A fej és a karok, illetve a lábak a hastól lefelé. A kereszt azonban eltört a kollégium elöli kiszedése után, így feküdt a temetöben, és a középröl hiányzó részt tényleg elég csúnyán és aránytalanul, "mükötuskóval" pótolták ki. Az alábbi közeli képen jól látszódik a törés ferde sávja és a kipótolt rész igénytelensége:
 

 

 

A mükövel pótolt rész jelölése

 

 

És hogy milyen korú is lehet ez a kereszt? Nos, azt tudjuk, hogy Jászberény városa állíttatta, valószínüleg ottani mester faragta, és a korabeli jászberényi keresztek stílusában. Megtekintve néhány XVIII. századi, barokk kökeresztet a Jászságban, az 1700-as évek második feléböl,, jól látszik a hasonlóság.
Elöször is, Jézus két karjai teljesen vízszintes vonalban állnak, mint ahogy több ottani, hasonló korú kereszten. Az ágyékkötö nem egyszerüen fel van tekerve a testre, hanem egy a derékra faragott "kötéldarabon vagy szíjon" átfüzve fedi az ágyéki részt. Jézus feje, kidolgozása, a karok, lábak izomzatának kihangsúlyozása is régies, a késöbbi keresztekhez képest alaposabb, barokkos részletezettségü.

 

 

 

Jézus feje, barokkos részletezettséggel faragva

 

 

A kereszt homokkö, ugyancsak elég kopott már, ránézésre is régi.

A méretek: nagyon ritka az ekkora kökereszt és ekkora Jézus pedig szinte példátlan. Csaknem ember nagyságú. Mi ez, ha nem egy nagyra törü, gyarapodni akaró, jász öntudatú város jelhagyása egy nemrégen szerzett pusztán, egyértelmüvé téve, hogy ki is a terület gazdája! Ha akarnánk, nevezhetnénk ezt a keresztet hivalkodónak is, de mindenképpen büszke emberek állíttatták, és demonstrálni akartak vele valamit. Nem egy „egyszerü” útmenti kereszt…
És még egy, ami tulajdonképpen a kereszt írott része: az INRI. Barokkosan hajtott szélü, de köböl kecsesen megfaragott, szinte oklevélszerü, a keresztre „tüzött” alap, melybe ugyancsak nagyon réginek ható, barokkos betühasználattal van felvésve a négy betü. És ez a négy betü kulcsfontosságú!

Jászberényben, a ferencesek temploma elött található az úgynevezett Völgyi-kereszt, melyet 1776-ban állítottak. A kereszt feltehetöen jászberényi köfaragó munkája. Díszes aljzatú, barokkos alkotás, a feszület alján két szoborral is, de nem ez a lényeg. A lényeg megint csak az INRI felirat!

 

 

 

Völgyi-kereszt INRI-je 1776-ból                                                  Öreg kereszt INRI-je 1785-böl

 


 

Megdöbbentö a hasonlósága az Öreg-kereszt azonos feliratával. Ugyanaz a betütípus, ugyanaz a betüelosztás, a betük után pontok. Az egyes betük páronként is szinte hü másolatok (a kis helyesírási hibától eltekintve). Ezeket csak egy kéz faraghatta!

 

Összefoglalva: 

 

A két kereszt 9 év különbséggel készült Jászberényben (Völgyi-kereszt 1776-ban, az Öreg kereszt 1785-ben), tulajdonképpen tekinthetök egykorúnak is. A lajosmizsei kereszt felállításával kapcsolatos iratokból összerakható, hogy  a kereszt Feldeákon állt 1785-töl, majd valamikor ledült. Ennek újbóli felállítását rendelte el 1833-ban Jászberény városa, egyben meghagyva, hogy ez a kereszt legyen a puszta temetöjének felszentelt jelképe. Az is lett. És a temetö XIX. század végi felszámolásáig ez volt a temetö dísze, egyben a felszentelt hely demonstrálója, aztán valószínüleg kitették a Ceglédi út mellé - persze az is lehet, hogy eleve ott állt. A temetö helyén a '30-as években iskola, késöbb a '70-es években kollégium épült.
A keresztet ekkor a kommunista tanácsi hatalom egyszerüen kidobta az újabb temetöbe, eltört, így feküdt a földön egy-két évig. Akkor a vallásosabb lakosok, az egyháztanács néhány tagjának (Palócz István, Dani Károly) vezetésével megmentették, az alja helyett új, mükö talapzatot készíttetve felállították a ceglédi út mellett, az egykori Palóc-dülö sarkán - csak hogy megmentsék! Erröl szól egy másik lajosmizsei idös ember visszaemlékezése, azok alapján, amit tapasztalt, illetve amit az öregektöl hallott:

 

"Becsaatak testületi tagnak az egyháztanácsba. Akkó még a Tóth Jóska bácsi vót az esperes-plébános. Asztán, egy ilyen gyüésen vótunk, két hónaponta vót vezetöségi gyülés, és akkor ott följött így szóba, hogy az „Öreg kereszt” kint van a temetöbe, ott van eedobva, azt valahova föl kék álítani. Ez a hetvenes évek elejin vót. És az a kulapityei Palócz Pista bácsi, ez is testületi tag volt, meg a Drabant Pista(?) bácsi, az is, osztán ök ajánták, hogy az ö déllöjük végibe nincs kereszt, vigyék ki oda. A temetöbü kivitték, és a ceglédi út mellett, a Csikó bót utáni második düllöné fölállították. Eredetileg a Kollégiumná át, a régi temetö sarkáná. És rajta vót a nagy Jézuska is köbül! A kereszt az 1800-as évekböl származhat, még Lajosmizse elöttrül, amikó a temetöt odatették, az 1800-as évek elejin vagy közepin. És asztán késöbb ez a temetö kicsinek bizonyút, meg alacsonynak is (értsd: laposan fekvönek, a közeli tó vizéhez és a magas talajvízhez képest), és akkó mérték ki a falu tulsó végin azt a területet temetönek, ami most is van."

 

A keresztnek nincs nyoma a plébánia irattárában. Ez már csak azért is így lehet, mert a kereszt állítása még jóval - csaknem egy évszázaddal - a település megalakulása elött történt. Ilyen nyomot Jászberényben lehetne találni.

Egy biztos: az Öreg kereszt az újkori Lajosmizse legrégebbi szakrális emléke. Ehhez képest egy dülö sarkán áll, távol a településtöl, teljességgel felfedezetlenül és így elfelejtve. Mivel faragott kökereszt, és felújítva nem nagyon lehetett (egy szürke festékes korpusz-lemázolástól eltekintve), állapota leromlott. Ráférne egy alapos restaurálás, DE NEM LECSERÉLÉS! Legalább helyileg védetté kellene nyilvánítani - de nem lenne túlzás müemléki védelem alá sem helyeztetni -, díszes ünnepség keretében visszahozni az emberek közé, a parkba mondjuk, aztán felszentelni, és büszkén mutogatni a falusiaknak, az ide tévedö vendégeknek, ünnepségeket tartani alatta, emlékezve a jász ösökre, a puszta belakóira, a település vallásosságára. Ez lehetne az újkori, jász Lajosmizse origó pontja.
A XX. század elsö felében mindenki csak „Öreg keresztként" ismerte és tisztelte ezt az emléket, mivel pedig Jászberény városa állíttatta, nevezhetnénk akár „Jászberényi Öreg keresztnek”

 

 

 

 

Csak bízni lehet abban, hogy az emberek, a település és/vagy az egyház végre felismeri a kereszt értékét, és az azt megilletö helyen kezelik végre ezt a nem mindennapi szakrális-kulturális emléket!

 

Koordináták: (47°07.2644', 19°59.4463')

 

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.