F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

A KRASNYÁNSZKI CSALÁD LAJOSMIZSÉN 4.

 

KRASNYÁNSZKI JÓZSEF A II. VILÁGHÁBORÚBAN

 

"A háború vége felé, mikor az oroszok kezdték Budapestet elérni, apám a vitéz Major Jenönél szolgált, neki volt a csicskássa.

 


Krasnyánszki József a háború elötti katonai kiképzése alatt
(a képen csillaggal megjelölve)

 

És nyílt paranccsal, ami azt jelentette, hogy nem lehetett feltartóztatni, ez a Major Jenö beküldte Pestre, de már egészen valahunnan az osztrák határtól, hogy a feleségiért, a nagyságos asszonyér menjen, de azonnal, és sémmit ne csináljanak, csak pakolják össze az apró dolgokat, amit legszükségesebbek, és üljenek kocsiba, és irány a nyugat. Mer a Major Jenöéknek parancsuk volt Németországba menni, harcolni a csapataikkal.
És apám, ahogy ment, megtalálta öket, és szedelödzködtek, hogy majd ezt, majd azt, de apám mondta nekik, sémmit, nagyságos asszony, csak ami szükséges, mer az oroszok már Pest alatt vannak – már lehetett hallani egy-két orosz hangot is a városba, ahogy beszélgettek, ponyemáltak.
 


Katonaképe a háború idején
 

És apám elindult velük, vitte öket lovas kocsival Ausztria felé. Aztán minden helyen ö kért szállást a családnak. Még Magyarországon sémmi gond nem volt, mindenhun adtak nekük szállást, de Ausztriába mikor mentek, ott már nem. Mer ott is próbált úgy csinálni apám, hogy bekéredzkednek házakhoz, de sokszor csak a puskacsö volt nekik az arcukba mutatva. Akkor aszongya apám, na itt, nagyságos asszony nem hálunk meg, mer itt már le is lönek bennünket.
Hát aztán, végül is, találtak égy helyet istállóba, enné a sváboknál. De azok meg betartották a teheneket evvel a csalamádéval, aztán azok meg, ahogy éjszaka ott feküdtek a szalmán, a kis gyerekekkel a nagyságos asszony, éccaka fölkeltek a tehenek, oszt ment a hasuk, persze. Ettöl a csalamádétól, és csattogott a szar, a nagyságos asszony meg összekapta a gyerekeket, aszitte, hogy bombatámadás… A papa meg nyugtatta, hogy semmi probléma, csak az állatok…
Aztán már nem beszélt róla apám, hogy meddig mentek, mi lett a családdal.
Apám a Major Jenö vezérezredes csicskássa volt, a lovásza, a kocsisa. Az volt a feladata, hogy a lovas kocsiját és a lovakat karbatartsa a fönökinek, és ha valahova estére beértek faluba, az ö dolga volt, hogy a Major Jenönek szállást és kosztot szerezzen, a lovakat megetesse, megitassa, lecsutakolja. Aztán ha ezeket elvégezte, akkor már apám is meg vacsorázhatott, és léfekhetett.

 


Major Jenö altábornagy


A történethez tartozik, hogy apám má a végjátékba, amikor lehetett tudni, hogy elveszett a csata, fogta magát, aztán lélépett a Major Jenötöl. Mer sok csendör meg minden vót velük, aztán beszétek neki, hogy minek hagyja magát csicskáztatni, az idös meg megunta, hogy állandóan pörgetik, mint cserebogarat a szalmaszálon, oszt lélépett.
Aztán a háború végin a Major francia fogságba esett. A papa meg amerikaiba, aztán meg hazajött…"


Megjegyzés:

Major Jenö altábornagy, az 1944-ben újjászervezett 2. magyar hadsereg, nyilas hatalomátvétel utáni föparancsnoka volt. 1944 novemberében csapataival Németországba vezényelték; ekkori lehet a fent leírt történet is, a családja kimenekítéséröl.
A háború után Németországban élt, de mint a vesztes magyar hadsereg tisztjét, gyári segédmunkára kényszerítette az új német állam. Átlagemberként, meggyötörten és megalázva halt meg német földön, ott is nyugszik. Leszármazottai ma is kint élnek, de nyomukra eddig nem sikerült bukkannunk...

 

Krasnyánszki Ernö

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.