F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

A BETYÁRVILÁG EMLÉKEZETE LAJOSMIZSÉN 2.

 

HÁROM RÖVID TÖRTÉNET
 

1. Csirke-tanya

"A betyárokrú is vót szó. Mondták, hogy a Csirke-tanyáná vót égy csárda, még mögvan, gondolom, má jó romos löhet. És a betyárok oda jártak inni, híres kis csárda vót, ottan mulatoztak, mög mindön.
Oszt égyszö vót égy nagy víz, amarra föntebb, a Mizsey-major fele vót, úgy nevezték, hogy Skultéti-
nádas, ott van még a töketanya is, mellette, mos más lakik má benne. És akkora víz vót, hogy a víz kiöntött a nádasbú, és elúsztatta a Csirke-csárdát. És ahogy át ott a vízbe, az égyik fala kidüt, mer ilyen vert fal vót csak, oszt az agyagot a víz eláztatta, akkó szétmönt, oszt ahogy kidüt, hát égy csontváz vót benne. A betyárvilágba valakit oda falaztak be, hogy eetüntessék a hullát!
Ilyen világ vót a betyároké."
 

2. Bogár Imre a berénybenei Pintér-tanyán

"Régen a Pintér-tanyába, ott csak olyan picike ablakok vótak, vót bennük ilyen vasráma, vaskereszt, azé, hogy a tolvaj be ne menjen. Ezelött kiásták az alját, oszt úgy mentek be, nem vót nekik akadály.
A nagymama soróta, hogy a Bogár Imre – hát hogy ezt jó mondta-é szegény -, édesapa kicsi vót, olyan két éves, oszt kukoricatábla vót a tanya mellett, öt-hat holdba, oszt oda fészkeetek be Bogár Imréék a lovakkaa, hogy hányan, ezt se tudom. Csak begyüttek vízé a tanyába, oszt meglátták a kisgyereket, oszt aszmonta a nagymamának, hogy:
- Adják ide nekem ezt a kisgyereket egy-két órahosszára. 
Aszongya, hogy nem mertek ellentmondani neki, hogy hát vissza sé hozza, de monta, hogy becsületire – hát lehet, hogy becsületes ember vót Bogár Imre, mindegy -, csak az ö becsületire adják oda, mer öneki is otthon ilyen korú kisfia van, és addig hagy szeresse. És vissza is vitte.
Ezt soróta el a nagymama, aszongya, annyira fétettük, hogy nem hozzák vissza, de visszahozták. Nagyon fétek, de nem mertek ellentmondani. És öket se b
ántották, mer a szegényebb embert nem bántották…"



3. "Ássad Balázs, takard Tamás..."

"Mög olyan is vót, hogy az égyik bácsiná disznóvágás vót, oszt éppen éccakára hó esött. Oszt akkó valaki kileste, és eemönt a betyároké. Asztán bemönt a házi nép közé mulatni, aki kileste. oszt akkó eekezdte ü mondani (minden második szótagra tapssal kísérve):

Ássad Balázs, takard Tamás,
Befújja a szél a csapást.

Kiásták a ház hátulját a betyárok, a kamrába, a fal alatt, ahun vót a besózott teknyö, és kivitték a betyárok a teknyö disznóportékát a kiásott lukon.
Ezt apáméktú hallottam, azok meg a nagypapáméktú.

Azt is édösapámék mondták, hogy a betyárok mindönre pályáztak. Asztán má utóbb a gazda nem tudott mit csináni, léfeküdt az istállóba a küszöbre, körösztbe, hogy a lovat né lopják ki. És a ló körösztü kilépött a bácsin, hogy nem lépött rá, és így lopták el a betyárok a lovat.
Ilyenöket mesétek a szüleink."


 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.