F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

A BETYÁRVILÁG EMLÉKEZETE LAJOSMIZSÉN 1.

 

Vót egy Héjjas nevü betyár, aki errefele ét. Héjjasok vótak, egész család. Erre lenn az Alföldön éltek, Kecskeméten túl. És jártak Lajosmizsére is. Én még beszétem is az egyikkel, mint most teveled. Má nem vót akkó betyár, mer má abbahagyta, csak akkó tudták elkapni.
Tizenhét éves voltam, oszt akkor egy ügy miatt bevittek bennünket Kecskemétre. Oszt ott betettek egy zárkába. Nyócvankét éves vót ez a Héjjas Kis, ott vót rab, és akkó ott talákoztam vele. Mer akkó kapták el. Ezek voltak ezek a nagymenök, akikröl beszéltem. Föl is húzták! 58-ba vót.
Má elötte is hallottam rolluk. Az öregek is beszétek a dolgaikról.
És ezek igaz történetek vótak! Mindent tudtak rolluk, az öregapám meg pláne mindent tudott! Mer egyidössek vótak.
Ugye, akkó rengeteg vót a kovács, a patkolómühely. Lovaskocsivaa, lóvaa jártak. Országút mellett vót leálítva egy-egy tanya, mint egy útkaparóház, aztán ott vót egy kovácsmühely, ahun megjavították a kocsikereket, meg megpatkolták a lovat.
Lajosmizsén is megfordútak. Nem is keveset beszétek errü az öregek.
Vót itt egy kovács, a Venczel Jani bácsi apja, az patkót itt lovat a Rózsa Sándornak! Igaz, mer az öregapámtú is hallottam ilyeneket, hogy a Rózsa Sándor is megfordút a ritka településeken, ahun a pandúrok, a csendörség nem vótak. Elbújtatták öket a tanyákon, mer a szegényeknek adományoztak.
És méghozzá úgy patkóta meg a lovát, hogy visszafele rakta rá a patkót, hogy becsapja a csendöröket. Ez nem legenda, mer fordított patkó vót fölverve a lóra.
A kocsmárost kérdezték, nem-e jártak be inni betyárok. Aszongya:
- Jártak. Hát oda vót kikötve, a ház elé a lovuk, arra mentek.
Oszt ránéztek a csendörök a lónyomra:
- Na – ’szongya -, arra mentek, menjünk arra!
Közbe egy kocsmánál vót mindég kovácsmühely is, patkoló is, lóváltó is, meg szálló is. Oda jártak a pásztorok, ezek-azok, akik védelmet nyújtottak nekük. Akik tudták, hogy merre vannak a pandúrok, bújtatták emezeket. És akkó ezek meg jótét helyibe jót kaptak. Ilyen világ vót.
Az egyik öreg cigány apjához is jártak betyárok. És ez igaz is, mer az öregapámék, az öreganyámék nem hazudtak, akik ezenyócszázhetvenötbe születtek. Mer akkó azok uralkodtak, a betyárok.
A szegény ember az átlagába nem mondott rosszat rulluk, csak a gazdagok, meg a csendörök. Mer azok nagyon keresték a betyárokat a régi világba. Csak hát ezek is fö vótak ám fegyverekkel szerelve! Nem vót könnyü megfogni öket, mer olyan lovat választottak amilyet akartak. Szállásokat adtak nekük a szegények, ök meg kifosztották a gazdagokat.
De olyan is vót, hogy fölötöztek gulyásnak vagy kondásnak. Oszt akkó gyütt egy-két csendör, leugrottak a lóról, levetköztették öket szüzanya-meztelenre, nyerget, mindent levettek, oszt akkó elö a kancsikát, megkancsikázták öket, aztán futás! Lóhát elött szaladtak be a falu széléig meztelenü, ott kértek ruhát. Oszt Ök meg visszafordútak, mentek vissza a helyükre.
Ha jöttek a csendörök, a szegény nép örködött, és jeleztek egymásnak, ha jött valaki kiabálva, fényjelekkel, mer nem vót úgy telefon. Meg ee vótak bújva erdökbe, oszt akkó fütyürésztek egymásnak ilyen madárhangon, begyakoróták.
A csárdákba az öreg parasztok, bojtárok eliccéztek, mer úgy mérték még annak idejibe a bort. Olyan kancsókba, mint a kávéfözönek, olyan födele vót. És ilyeneket mesétek a betyárokrú, és ez igaz vót, nem színezték ki. Nem is színezhették ki, mer annyira egyöntetüjen mondták el a régi öregek, hogy egymással szinte alig vót különbség.
Úgy lett valaki betyár, hogy megunta má azt az életet, amit ezek a pandúrok, vagy csendörök folytattak a néppel. És akkor ezek összeszervezkedtek. És utánna má nem vót visszaút, mer ha elfogták, akkor ki is nyírták.
Oszt akkó olyan lovuk vót, hogy mindég a legjobb, betört, betanított hátaslovakat kapták. Amire hiába ment a csendör utánnuk, ha egyszörre indultak, vagy ha egy pici elönye is vót, azt má meg nem fogta, kilométerekre elhagyta! És mindég elö vót készítve nekük a betört ló, a fiatal. Meg mindenhun vótak neki istállóba bekötve lovaik."

 

Megjegyzés:

Az adatközlö "betyárokon" a XX. század elsö felének rettegett höseit, Francia Kis Mihályt és Héjjas Ivánt érti, akik közül  elöbbit fogták el az 1956-os forradalomban való ismételt feltünése alkalmával, majd akasztották fel 1957-ben, Budapesten, vagyis semmiképpen sem Kecskeméten... (Héjjas Iván külföldre menekült).

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.