F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

LAJOSMIZSE BETELEPÜLÉSÉRÖL 2.

 

LAJOSMIZSE KIALAKULÁSA A HELYI HAGYOMÁNY ALAPJÁN 1.

 

A következö bejegyzések Lajosmizse történetével foglalkoznak, mégpedig olyan szemelvényeket teszünk itt közzé, amelyek kizárólag a szájhagyományban maradtak fenn, és az utolsó pillanatban, utolsó tudójuktól kerültek felgyüjtésre és amelyeket az idösek örökítettek át a fiatalabbaknak - akik közben mára ugyancsak idös emberek lettek...

 

"Esztet én má az apámtú meg másik öreg emberektül hallottam, ennek a Lajosmizsének a településit. Hogy itt az Alföldön a falukat a tatárok elpusztították mindet. De ahogy én hallottam – nem könyvbö! - , erre itten Törtelyt, meg asztán Kocsért, oszt jöttek erre tovább.
A Geréby-major mögött (értsd: a Dörney-dülö melletti részen)  vót égy falu. Két tó között égy parton. Ez volt Lajos falu. Esztet is a tatárok tisztára lépusztították, akik vótak fiatalok, azok ahogy tudtak, eemenekötek, az öregek, asszonyok bemenekütek a templomba, azokra rágyújtották a templomot. Mind ott pusztútak. A falut végig kirabóták, oszt fölégették. Oszt elmentek tovább.
Utánna elpusztították a Pusztatemplomná Mizse falut is.
Asztán elpusztították Benét is, mer Ladánybenén is vót égy falu. És Benét a jászladányiak kapták meg - Mária Terézia adta ezeket a pusztákat nekik, a jászoknak, mer a jászok kiváló harcos katonák voltak -, és ezé lett Ladány meg Bene: Ladánybene.
Itten ezt a két falut, ezt meg Jászberény kapta meg. És ezt a két falut összecsatolták, a pusztákat, és így lett Lajos meg Mizse: Lajosmizse.

Mikor ezt Mária Terézia neki ajándékozta a jászoknak, ezt az üres területet. Azelött a körösiek meg a kecskemétiek használták ilyen csordajárásnak. Ilyen elcsapott terület volt, azon legeltettek.

És akkor jöttek a jászok, ök átalvették, hát osztán évtizedekig csak úgy Szent György-napkor lehajtották ide az állatokat, a marhákat, a fias lovakat, a csikókat, a növendék jószágot, a birkát, és öszig, amíg meg nem nött, itt legeetették. Majd oszt évek alatt tovább, tovább, mind jobban fejlödtek, oszt itt építettek ilyen – minta hogy a nóta mondja: „alacsony ház, füstös kémény…„. építettek ilyen vert falakat sárbul, hordtak rá nádfedelet, mer itt rengeteg víz vót, építettek ilyen pásztortanyákat. És asztán utánna, mikor má telepedtek, szaporodott itten mind jobban a nép – mer sokan lészöktek Jászberényböl ide, a pusztára.

 

 

Régen a magyarokat vitték ki katonának, általába Osztrákba, Bécsbe. Az 1800-as évekbe. 
Jöttek a verburálók, és szedték össze a fiatalokat a császárnak. Megjelentek északa, és vót a trombitaszó, nem tudom, tizennyóc-húsz éveseket egészen a huszonöt évesekig szedték össze, fejükbe vágták a katonacsákót, oszt vitték tizenkét évre katonának öket!
Osztán nagyon sok fiatal, mikor észrevette, hogy jönnek a verburálók, elbujdostak krumplis verembe, pincébe, kukoricásba, hova – ezt az öregek beszéték! - és mikó besötétedett, vettek magukhoz égy kis kosztot – hatvannyóc kilométer ide légvonalba Jászberény -, oszt léjöttek ide a pusztára, Jászberénybül.
Na most, ezek a bujdosók ide legyüttek, mer itt nem vót semmilyen hatalom, csendörség, de még sorozás sé vót, és nem tudták itt a nevüket sé. Amikó meg írták össze a betelepülöket, a pap is úgy könyveete be öket, az anyakönyvvezetö, az anyakönyvbe, hogy Bujdosó. Aki Pestrü gyütt ide, azt úgy írta be, hogy Pesti. Aki Somogybú gyütt ide, azt úgy írta be, Somogyi. Aki Makórú gyütt ide, azt beírta, hogy Makai.
És beátak, ki ahova tudott eehelyezkedni. Égyik beát gulyásnak, a másik beát csikósnak, a harmadik beát juhásznak, és összee hazamentek. És késöbb, amikó jöttek tavasszaa vissza, akkó hoztak magukkal Jászberénybül asszonyt, és kezdtek itten lételepüni a pusztán. 
És így lettek a Bujdosók, hogy itt bujdostak a pusztán.
És amikó itt osztották szét a pusztát, ök má itt több éve honosak vótak, a java fekete födeket kapták meg a pusztábú, mer a bujdosásuk alatt má tudták, melyik föd ér valamit, melyik nem, mer tudták, hogy hun van fekete föd, hun van homok. És a legjobb födeket ök kapták meg maguknak. 
A Mészáros Iván tanyájátú a kecskeméti határig. Vót itt „Szalma” Bujdosó, utánna vót a „Süttö” Bujdosó, utánna vót a "Baranyi" Bujdosó, akkó a "Bocskoros" Bujdosók, akkó az "Erneszt" Bujdosók, akkó még arrább a "Folór" Bujdosók – a Bujdosó Flórinak az öregapja."

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.