F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

LAJOSMIZSE BETELEPÜLÉSÉRÖL (1. RÉSZ)

 

Lajosmizse újkori történelmének elsö fontos állomása az volt, amikor a török 1686-os kiüzése utáni idöszakban Mizse, Lajos és Bene a Jászság bérleménye lett, majd a német lovagrendnek történö elzálogosítás következett (1702). Ezt követöen csaknem fél évszázadig dolgoztak a jászok és kunok azon, hogy ezeket a területeket (és az egész Jászságot, Kis- és Nagykunságot) és velük ösi kiváltságaikat pénzzel visszavásárolják maguknak, vagyis megváltsák. Ez 1745-ben meg is történt. Az eseményt azóta REDEMPCIÓ néven emlegetik, és néhány családban még büszkén örzik a benne való anyagi áldozatvállalás-részvétel emlékét.


Lajosmizse Mizse nevü határrésze az 1860-as éveken készült térképen


Ettöl a dátumtól ezen a területen Jászberény, illetve az egyik Fél-Benén Jászladány kezdett komolyabb állattartó-legeltetö tevékenységbe. Kezdetben még csak tavasztól (Szent György napja: április 24.) öszig (Szent Mihály napja: szeptember 29.) és ideiglenesen tartózkodtak a Pusztán, elsösorban gulyások, juhászok, csordások, akik a lehajtott állatok legeltetését és teljes ellátását vállalták; késöbb azonban egyre többen építettek elöször csak nyári szállásokat, tanyákat, aztán ezekben téli idöszakra is lent maradtak. Így a néhány úttörö telepes kezdeti bátorsága tulajdonképpen a település kialakulásának elsö mérföldkövei lettek.

818-ból maradt fent az elsö olyan névsor, amely név szerint is megörzött személyneveket az elsö bátrakból (ugyanis a lent lakást Jászberény és a törvények határozottan tiltották). Ök ugyanis éppen egy írásban kérvényezték a Tekintetes Jász Berény Város Tanácsától, hogy állandó jelleggel hadd éljenek Lajoson, Mizsén, Benén. És ugyan ezt a város megtiltotta, a bátrak bátrak maradtak, és dacolva a törvényekkel, mégis itt maradtak. Öket aztán évröl évre egyre többen követték.

A kérvény aláírói, vagyis az elsö lajosmizsei telepesek voltak: "Tóth Istvány, Petö Jósef, Járomi Antal, Scultéti Istvány, Mezö Mihály, Balog Mátyás, Balla Istvány, Bába József, Bujdosó Páll, Versegi Imre, Kontsik Páll, Nyíri Mihály, Dantsa Antal, Gáll György, Pongrátz Istvány".

Ezek a telepesek itt már családot alapítottak, és nem csak nyári itt létük alatt véletlen itt született gyermekeiket anyakönyvezték Kecskeméten. Erre több tucat anyakönyvi bejegyzés a bizonyíték.
Az elsö olyan személy, aki állandó lakosú szülei gyermekeként a Pusztán született PETÖ MIHÁLY volt, szülei
Petö József és Hájas Borbála. Öt több testvére követte, és velük párhuzamosan a Járomi, Balla, Skultéti, Bujdosó, stb. családok gyermekei folytatták a sort. Tehát, több mint 200 éve élnek már itt tartósan jászberényi eredetü családok.

Petö Mihály születési bejegyzése Kecskemétröl, 1812-böl (A nevek a kor követelményeinek megfelelöen latinos formában íródtak. A származás helye Jászberény, a keresztszülö: Velkey Veronika, a keresztelö pap Bogyay Ferenc volt)

Aztán a korai fecskéket több hullámban érkezett lakosok követték, akik itteni hatóság, egyház és pap hiányában a környezö települések - általában: Kecskemét, Nagykörös, Örkény - templomaiban keresztelték gyermekeiket, ritkábban jegyeztették be halottaikat.
Házasságokat még zömmel Jászberényben kötöttek, és házaspárként jöttek le új életet kezdeni, de szép lassan arra is találunk példákat, hogy ide hajadonként lejövö legény és lány már házasságot is új lakóhelyükön kötöttek.

Czigány József és Nagy Ágnes, lajosi lakosok (ex praedio Lajos) házasságkötése a kecskeméti anyakönyvben, 1818 novemberéböl (a hónap mutatja, hogy nem a nyári legeltetés alatt, hanem utána itt maradva, már állandó lakosként kötöttek házasságot. Tanúik: Salamon Pál, és az elsö telepes névsorban is szereplö, Balogh Mátyás voltak)

Az anyakönyvezés még ekkoriban koránt sem volt teljes. Elöfordult, hogy egyáltalán nem tartották fontosnak vagy kivitelezhetönek, és elmaradt a nagyobb távolság miatt. Vagy: például akkor és ott kereszteltek, amikor és ahol dolguk volt, mert éppen arra jártak. Nagykörösi vagy kecskeméti vásárba menetkor ezen településeken.
Egyik családkutatásom alkalmával újságoltam egy érdeklödönek, hogy képzeld el, találtam egy ikerszületést a felmenöid között. Kérdezi, kiket. Mondom X és Y. Hangosan felnevetett. Mi az, kérdeztem. Ök nem ikrek voltak; egy évkülönbséggel születtek, csak egy napon lettek bediktálva és keresztelve Körösön, mert a családnak akkor volt templom közelben dolga, épp egy körösi vásár alkalmával...

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.