F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

ADALÉKOK A KISKUNMAJSAI TELEPES CSALÁDOK TÖRTÉNETÉHEZ (1. RÉSZ)

 

A Duna-Tisza köze török idök utáni betelepülése, a puszták újra belakása és ezek kutatása elég terjedelmes anyaggal bírt már eddig is, de még elég sok a tisztázatlan részlet.
A néptelen prédiumokon, föként az 1700-as évek elsö felétöl folyamatosan, több hullámban megjelenö csoportok, családok eredetére vonatkozó adatok csak hiányosan állnak rendelkezésre. A történelemtudomány elsösorban a gazdasági összeírásokat veszi alapul, kisebb mértékben a települések felekezeti anyakönyveit, pedig utóbbikból esetenként elég sok érdekesség kiderülhet.
Nem célunk semmilyen magas szintü tudományoskodás, csupán szerény eszközeinkkel szeretnénk néhány é1szrevételünket megosztani a témát vagy családjaik múltját kutatókkal, vagy szimplán csak érdeklödökkel. Ezek az adalékok családkutatások folytán "kerültek a felszínre".
Kiskunmajsa ugyan régi kiskunsági település volt, azonban a török idöket nem úszta meg elnéptelenedés nélkül (pl. Kunszentmiklós részben igen). A török kiüzése után, szükséges volt a parlagon heverö földekre más, szerencsésebb területek lakosságából, új telepeseket csalogatni az Alföldre, amely a szárazság és a homok miatt nem volt éppen népszerü célpont. Ennek ellenére az egykori Majosaszállását is, nagyobb számban, telepesek kezdték megszállni, az 1740-es években, mert mindig voltak olyan emberek, akik dacoltak a körülményekkel, és szorgos munkával megmutatták, mire képesek valójában, akár éppen a homokban is.
Kiskunmajsára több helyröl, de gyakorlatilag tömbösítve - vagyis csoportokban - érkeztek a kalandvágyó emberek. Idörendtöl függetlenül, de Tószegröl is érkeztek családok (20-as nagyságrendben), melyek gyorsan  haza is költöztek, épp a reménytelennek látszó megélhetés miatt, majd egy részük mégis visszatelepült, de a fö része az új lakosságnak Üllésröl érkezett ahol különbözö viták és veszélyeztetettségek miatt, az ott ilyen néven alapított "község" csak néhány évig létezett, és lakói arra vártak, hogy merre tudnának békésebb területre tovább állni. 1743 nyarán aztán összepakoltak, és nagyobb részt Majsára, kisebb részt Kiskunfélegyházára költöztek át.
A kutatástörténet ezen, másodlagosan Üllésröl érkezett családok, elsödleges származását két nagy gyöjtönévvel intézte el eddig: Jászság és Mátra-vidék. Vagyis, hogy innen jöttek a családok elöbb Üllésre, majd az említett két kun fészekbe.
Tény, hogy a összeírások, hivatalos iratok elég kis számban állnak rendelkezésre a témában, ezért valóban okozhatott nehézséget a családok eredetének kutatása, de az anyakönyvek kimeríthetetlen forrásanyagának hanyagolása mégis érthetetlen. Ugyanis, ha az ember böngészi ezeket, próbál a családnevek és települések között közös részeket találni, kis szerencsével ugyan, de hamar eredményre bukkanhat.
A lista még koránt sem teljes, de annyi már most látszik, hogy az elsö kiskunmajsai családok, azonkívül, hogy nagyobb részt közvetlenül Üllésröl érkeztek, eredetileg közvetetten se nem a Jászságból, se nem a Mátra-vidékröl származnak. A Majsán mai napig leszármazottakkal rendelkezö, östelepes családok közül jónéhány - pl. Kertész, Balog, Hunyadi, Butty vagy Bugy, Csontos, stb.  - jól kimutathatóan Pest megyéböl származik, nevesen Nagykáta, Szentmártonkáta, Kóka, Tápiósüly, Tápiószecsö és Úri által határolt kis földrajzi egységböl, vagyis gyakorlatilag a Gödöllöi-dombság völgyeiböl. És ehhez jönnek még másodhullámban ugyaninnen, Üllés kihagyásával, 1750-es években közvetlen Majsára települö famíliák: Dinnyés, Kurgyis, Mányi - és így tovább.

 
Az ösmajsai családok egyik, eddig ismeretlen eredetfészke (TápióSÁP, TápióSÜLY, TápióSZECSÖ, ÚRI) az I. katonai felmérés térképén (1700-as évek második fele)
 

Ha ehhez még hozzávesszük, a szintén szinte kezdettöl fogva Kiskunmajsán létezö, Valkai és Czinkóczi családneveket, például, melyek feltételezhetöen elsödleges forrástelepülésre utalva, akár útközben vagy a délebbi vidékekre érve is kaphatták eredettelepülésükröl - Valkó és Cinkota (szintén Pesttöl keletre esö települések) - új családnevüket, akkor tovább nö azoknak a száma, akiknek feltehetöen ugyancsak nincs köze a két, közismert forrásterülethez.
Így, ha el is fogadjuk a Jászság és a Mátra-vidék, részbeni eredet-megjelölést az üllési-majsai telepesekre vonatkoztatva, mellé kell tennünk a Gödöllöi-dombság, azon belül a Tápió-vidéket is (hogy milyen nagyságban, azt még további munka lesz feltárni).
Úri, Nagykátai, Tápiósülyi, stb. anyakönyveket az 1700-as évek elejétöl átnézve, megállapítható, hogy számos család már azon a vidéken is szoros kapcsolatban, ismeretségben állt egymással - keresztszülök és násznagyok voltak egymásnak, gyerekeik házasodtak -, és néhány szülöpárnak egész egyszerüen Kiskunmajsán (1738-1743 között Üllésen) is született gyermeke, s maradtak sógorsági-komasági kapcsolatban az új helyen is - magyarul összetartottak, így erösítették egymást.
A kutatást nehezíteti, hogy sok az elírás a nevek vezetésénél, illetve még ennél is nagyobb bonyodalmat jelentenek a családnevek változatai: a megkülönböztetö és eredeti családnevek cserélgetése, az anyakönyvi bejegyzéseknél (egyik alkalommal az apa X családnéven, másik alkalommal Y családnéven, majd megint X-en fordul elö).
A téma folytatása, és a családokról részletek hamarosan.

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.