F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

ADALÉKOK A KECSKEMÉT-LAJOSMIZSEI KLÁBERTELEP TÖRTÉNETÉHEZ 6.

 

A falutú el voltunk zárva, és a kláberi ember mindig összetartó volt. Ha szót a szomszéd, hogy szombat este van, gyertök át, fözök égy lebbencsöt, akkó mentünk. Ha nekünk jött úgy, hogy disznóvágás vót, akkor mi hívtuk át. Csak ahogy jött a rendszerváltás... Mer minket itt csak akkó talának meg, ha gyün az önkormányzati választás. Amúgy sémmi. Meg hát tönkre tötték az egészet. Mink abba az idöbe azt hittük, amikor itt maradt a nagy borászat, a szeszfözde, gyárkéménnyel, mindönnel, hogy az majd mekkora müemlék lesz valamikor.

 


A védett ipari müemlék szeszfözde és pince illegális bontása 2004 szeptemberében

 

És égyik naprú a másikra idegyütt ez a P. Sanyi nevü, "vállalkozónak" adta ki magát. Úgy jött ide, hogy kihívta a TV2-t, és csinátak ilyen riportot, mer ugyé a cigányok lopkodták ki a gerendákat, és szakadtak léfelé az épületök. És megmutatta a tévének, hogy életveszélyesek az épületök, sénki nem foglalkozott vele, sé önkormányzat, sénki, égyik naprú a másikra elkezdték bontani. Talán két hét alatt lé is bontották. A kiskunfélegyházi tüzépnek adták el a téglát, mer cigányokkal dolgoztatott, azok pucóták neki a téglát, de má raklappal hordták is el teherautókkal. A mai napig is ott van a pince helye, a sitt, a gödrök. A kutyák beledögöve, má gyerök is fulladt bele.

 


Ez maradt a müemlékböl 2005 kora tavaszára...

 

Amikó gyerökök vótunk, müködött itten a pincészet. Csillékkel-vasúttal ki volt épülve, egészen Buckóig a sínek. Azon hordták be a szöllöt. Fömentünk oda, kínátak bennünket szöllövel. Két hatalmas nagy prés dolgozott.
Azé ha gyün ide idegen, szólunk neki, hogy vigyázzon, ott vannak olyan rejtött dolgok, amikbe bele löhet esni. Kint volt két hatalmas nagy tölgyfa, meg egy hársfa. És a tölgyfa és a hársfa között egy aszfaltos kuglipálya a munkásoknak. És az aszfalt a mai napig is megvan, csak épp a föld alatt. A hársfája akkora volt, hogy a tetejire csináltunk egy kilátót deszkábú, ott játszottuk az indiános filmeket, a Winnetou-t. Egyszer aztán belecsapott a villám és kidölt. A sarkon volt egy nagy nyárfa, sövényekkel fajinul körbe növe, az volt az indiántábor.

---

 

Itt ez a kép a visegrádi kirándulásról. A gyerekeket mind el tudom sorolni. A mai napig a többség itt lakik Kláberon.

 

 

Hátsó sor, balról: Cseri Lajos, Gombai Béla, Takács Zoltán, Diószegi Gyula, Tóth Lajos

Alsó sor, balról: Diószegi Ágnes, Nagy Teréz, Szerencsés Anikó, Kazai Aranka, Tóth Anikó, Tóth Jolán, Diószegi Ildikó, Kazai Márta

 

 

 

Balról jobbra: Tóth Jolán, Tóth Anikó, Tóth Pál, Tóth Pálné, Gombai Béla, Cseri Lajos, Kazai Márta, elöl egyedül Nagy Teréz

Cseri Lajos mögött a sor: Kazai Aranka, Diószegi Ildikó, Takács Imre, Diószegi József, Diószegi Gyula, Diószegi Ágnes, Takács Zoltán, Takács Imréné, Tóth Lajos, Tóth Lajos, Diószegi Béláné, Szerencsés Anikó, Cseri Lajosné

 

Ezen a Duna-parton vagyunk,ott a szülök is ott vannak,és a busz soför is. Ezen a képen vannak olyan személyek, akik nem jöttek fel a várba, de az iskolába jártak.

 

 

 

Felsö sor balról: Tóth Pál, Német Ferenc buszsoför, Takács Imre 

Középsö sor balról: Tóth Lajos, Takács Imréné édesanyám, Tóth Pálné, Tóth Jolán, Tóth Lajos, Gombai Béla, Diószegi József 

Alsó sor balról: Szerencsés Anikó, Nagy Teréz, Diószegi Ildikó, Diószegi Ágnes, Tóth Anikó,  Kazai Márta, Kazai Aranka, Cseri Lajos, Takács Zoltán, Cseri Lajosné, Diószegi Gyula, Diószegi Béláné

 

Takács Zoltán

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.