F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

ADALÉKOK A KECSKEMÉT-LAJOSMIZSEI KLÁBERTELEP TÖRTÉNETÉHEZ 2.

 

"1898-ban vette meg Kláber Mór ezt a területet, 600 holdat. 110 Ft/holdanként. Ez a Kláber Mór egy soproni borkereskedö volt. És amikor kitört az 1800-as évekbe ez a szöllövész, a hegyi szöllökbe, mer  neki volt érdekeltsége a tokaji borvidéken is, és amikor kitört a szöllövész, akkor vette meg ezt a területöt, hogy a homokba léhozza a szöllöt, hogy itt a szöllövészt hátha kibírja a szöllö, és ki is bírta!
 


Szüretelök csoportja 1927-ben Klábertelepen (Az "Örkény Anno" oldal engedélyével)

 

Utánna volt égy erdészeti verseny, azon 37 katesztrális hold erdöt ültetött, benne voltak ezek a fenyöerdök, ami itt a kastély mellett van. Söt, a vasúton túl is volt egy erdö, azt má kivágták, azt Hodály-erdönek hívtuk. Mer abba vót valamikor égy hatalmas nagy birkahodály. És azt az erdöt is ö telepítötte, és azzal ö díjat nyert a versenybe, de nem pénzt, hanem festményt meg szobrot. De ebbü az örökségbü semmi nem maradt.
 


A Kláber-szölökben, az 1940-es években

 

Mer ahogy a nagyanyám meséte, amikó kitört a háború, mivel a Kláber Mór zsidó származású volt, az ö cuccait fölpakolta kocsira, de ami volt itt neki élelmiszer raktározva, ide hívta a kláberi lakosokat, szétosztotta közöttük. Égyenlöen. Ö csak a bútoraival ment el innen.
Több mint valószínü, hogy Amerikába ment ki, mer kilencvenvalahányba, ’97-be volt itt az unokája Amerikából, és akkor csinált egy videófölvételt, ami még nagyanyámat meg a Héjjas nénit beszétette. Mer kérdezte, hogy van-e olyan klábertelepi, aki az ö nagyapjának a keze alatt dolgozott? És akkor már csak ketten voltak itt olyanok. És csinát felvételt a kastélyrú is, de a német akkó má kezdte átépíteni. Utánna oszt sémmit nem hallottunk róla. És akkor a háború után a kastély üresen maradt, oszt úgy lett óvoda, majd pedig iskola.
Amikor itt jöttek befelé az oroszok, itt Kláberen nem vót nagy háború. Csak annyi vót, hogy ahogy itt gyüttek be az oroszok dél felö - elöszö a románok jöttek, azok meg se álltak, jóformán, azok csak mentek körösztül, mint a bolondok, magyarán mondva -, hanem a németök bent voltak, és itt a Kláber Mórnak a céginé vót égy hatalmas nagy gyárkémény. És a németök fönt voltak géppuskával. A gyárkémény – azt még mink is láttuk – alul sárga volt, fölül meg piros. És ahogy jöttek be az oroszok, a legelsö lövés az az volt, hogy az oroszok telibe kapták a gyárkéményt. De a nagyanyámék, a kémény alatt a présházba, éppen krumplit válogattak, és amikor eltalálták a gyárkéményt, hallották lent a nagy durranást meg a csörgést-csattogást, és akkor ment az intézö szólni nekik, hogy menjetek haza, gyerekek, mer itten most el fog szabadulni a pokol. És akkor hazajöttek.
De úgy mondta nekik az intézö, hogy né csak hazáig menjenek, hanem amit tudnak, szedjenek össze, és meneküljenek el, mer gyalázatos világ lössz!
És akkor összeszedtek kenyeret, meg amit tudtak, batyuba, és kimentek Buckóba, égy Béki nevü embernek a portáján vót gerendábú csináva égy kunyhó, és oda menekültek ki a kláberiek.
Nem is volt sémmi gond, nyitva hagyták otthon az ajtót, csak összeszedték a kis cuccot, hanem mikó az oroszok elmöntek, itt a kastély melletti fenyvesbe égy német tank be volt álcázva. És ahogy az oroszok haladtak föfelé, Lajosmizse felé, ez a német tank utánnuk lött. Visszajöttek az oroszok, itt nem is lötték égymást, hanem vót 15-20 német katona, az oroszok azokat mind agyonverték. Úgyhogy a Lajos Balázsék házáná a padlásrú lógott lefelé a német, de folyt az agyveleje, úgy szétverték az oroszok. Akko a mi udvarunkba vót két német katona, meg itt hátú, ahogy bejövünk, a Krasnyánszkiék kertjibe vót három német katona, de azok is agyon vótak verve.
És akkó annyit csinátak az oroszok, hogy ahol nyitva találták az ajtót, lakásokba, ott nem csinátak semmit. Ahun be vót zárva az ajtó, aki bezárta, oda bementek, ott a dunnátú kezdve a beföttekig, mindent szétvertek, szétlötték a mennyezetöt.
 


A pince az 1945-ös belövés után (archív)

 

Ami van bekötöút a ménteleki útra ki, azt mai napig régi kláberiek úgy hívjuk, hogy Almási út. Kláber Mór idejibe hektárutaknak nevezték öket. Ez almafával volt két oldalt beültetve. Ezzel párhuzamosan, a határút felé ment a Barackos út, mer az meg barackkal volt beültetve két oldalt. És amilyen hektárutak voltak. Erre kifelé Buckóba volt a Körtés út, az körtével volt ültetve. És így tudtak tájékozódni a dolgozók.
Klábernak a szölleje kiért egészen a Kuzen-düllöig, a Buckói úti iskola után, ahogy mögyünk, ott van égy kis fenyveserdö a parton, azután van égy nagy szántóföld, búzás. Ott üvegpincék vótak neki fölállítva, még a romjai ott is vannak a mai napig is. Benn a föld közepin. Azok üvegcsempékkel kirakott pincék voltak, kivülröl befalazva, belül üvegcsempe. Azt hívták Kuzeni-szölönek.
Söt, ahogy kimegyünk a bekötö úton és elfordulunk Méntelek felé, ott az erdöbe lehet látni égy romos tanyát. Sebök-tanyának hívják, a buszmegálló neve is az. Ott van égy romos tanya, alsó kastélynak hívták. Az volt Klábernak égy ilyen vadászkastélyszerüsége. Mer vótak egészen Kerekégyházáig az erdö telepítésök, és oda jártak vadászni.
A Kláber nagyon jó fönök volt. Ahogy nagyanyám meséte, amikor ök a keze alá kerütek. Mer a régi öregek úgy dolgoztak, hogy hajnal 4-kor fölkeltek, dagasztották a kenyeret, megsütötték, és úgy mentek ki a szöllöbe. Minden szombaton kapták a fizetést: 6 forintot kaptak égy hétre. És itt az istálló, ami vót, annak a végibe vót égy raktár. Szombaton délig dógoztak, mindön dolgozónak oda köllött mönni, és saját maga a Kláber Mór adta nekik a 6 forintot, mellé kaptak lisztöt, libatöpörtyüt, szalonnát meg kolbászt.
Ha valakinek a családjába születésnapja vagy nevenapja vót, akár gyeröknek, akár fölnöttnek, akkó külön adagot kapott tülle. Azt mondja nagyanyám, zsidó volt, de nagyon jó fajta. Hát amit itt építtetött, a telephelyet, meg a pincészet, ami vót, ezeket abba az idöbe ilyen munkálatos zsidókkal építtette. Azok jöttek ilyen béré dolgozni. Akkó még a háborúnak a híre se vót. 
Vót itt fönt égy hatalmas nagy kút. Az volt a központja a pincészetnek. Az égy 25 méter átméröjü kút vót! De téglával kirakva körbe. És a víz szintjin a deszkákon rajta voltak ilyen gözmeghajtású szivattyúk, égszíjkerék léfelé.
És meséli nagyanyám, hogy amikor jött a háború, és a zsidókat kezdték el szanálni, a lajosmizsei zsidók ide gyüttek ki, s abba a kútba dobálták bele az aranyat. Ládával léengedték. És amikor elmönt a háború, utánna égy nagy exkavátororral – mer akkó még úgy hívták a markolót -, azzal kiszedték az egészet! 

Nem tudja, ki szedte ki, de kiszedték.
Hát nagyanyáméknak a disznóólját széttaposta égy tank, és amikó bejöttek, megijedtek, hogy hoppá, az anyadisznó megdöglik, akkó látták, hogy az anyadisznó ott fekszik az ólnak a sarkába.
Söt, nagyanyám csinát olyat, hogy elásta a tányérokat, az edényeit, égy üveg petróleumot. Mai napig tudom, hogy hol van elásva, mer kiástam, mikó ezt nekem meséte, meglátta, annyit mondott, azt temesd vissza! Mer arra, aszongya, én nem akarok emlékezni. És az még mindég ott van.
A katonákat a kláberiek elásták, ahogy vótak, de utánna, amikó vége lett a háborúnak, azokat ki is hantóták, el is vitték a holttestöket. De hogy az megvan, nincs meg, mer a fele öreg azt mesélte, hogy volt égy amerikai bomba, hogy az ott van a Pásztor Józsi bácsiék kertjibe elásva, a fele azt mondja a Klábernak, hogy még mindig ott van, a másik fele, hogy már nincs ott.
A Kláber Mórnak felesége vót, meg két fia vót. Még azt hallottam, hogy állítólag amikor ö innen elmönt, a testvéreire hagyta ezt a birtokot, mer vót testvére kettö. De állítólag azok mög kártyán eljátszották abba az idöbe."

 

Takács Zoltán

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.