F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

ADALÉKOK A KECSKEMÉT-LAJOSMIZSEI KLÁBERTELEP TÖRTÉNETÉHEZ 1.

 

Van Lajosmizsén egy terület, amelyet Klábertelepnek hívnak. Valamikor Kecskeméthez tartozott, de a szocializmusban, a '60-as években, egy földterület cserével, átkerült közigazgatásilag Lajosmizséhez.
A több négyzetkilométeres földdarab, mai romos-elhanyagolt arcához képest talán hihetetlen, de egykor virágzó szölö- és gyümölcskultúrát látott, borkészítéssel, pálinkafözéssel. Sok száz embernek, családnak adva állandó, egész évre szóló megélhetést. A szölösorok között csillehálózat segítette a tavaszi trágyahordást, illetve az öszi szüretkor a szölö betakarítást, hatalmas présekböl folyt a finom must, háznagyságú hordókban ért és tárolódott a bort, melyet aztán tízezer hordó számra szállítottak Budapestre és nyugatra - mert akkor érdekes módon még volt a magyar, alföldi bornak becsülete, és meg is lehetett belöle élni...
Mindez azért volt lehetséges, mert az egykori soproni borkereskedö, szölösgazda, a zsidó származású Kláber Mór idetelepült, és a semmiböl, a porhomokból egy több száz hektáros virágzó mintagazdaságot hozott létre. Munkásainak külön házakat, telepet épített. A környéken párja nem volt! Aztán, mint sok mindennek, egyszer ennek is vége szakadt, és elöbb a gazdasági válság a tulajdonost kényszerítette menekülésre, majd pedig a háború utáni, viszonylagosan jó színvonalú téeszidök után, a rendszerváltás nevü rablógazdálkodás és igénytelenség pecsételte meg végleg az egykori gyümölcs- és borbirodalom sorsát...

 


A Kláber-kastély eredeti, egyszintes épülete, a terasz felöl

 

A mai Klábertelep helyzete szinte reménytelennek látszik. A 25. órát éljük e tekintetben (is). Akik még ma is ott élnek, könnyes szemmel, és szájuk szegletében fanyarkás mosollyal emlékeznek a régi szép idökre, melyekhez hasonló nemcsak Kláberen nem lesz egyhamar, de az országban sem...
A Klábertelepröl fellelhetö csekély anyagainkkal kívánunk emléket állítani az egykori és mai "kláberi" embereknek, egyúttal ösztönözni azt, hogy valaki, akinek módjában áll, a még álló és menthetö épületek, növényzet védelmében tegyen valamit.

Ha bárki rendelkezik történetekkel, dokumentumokkal vagy fényképanyaggal a témában, jelezze elérhetöségünkön: santaoz@freemail.hu. Köszönjük!

Az eddigi szöveges és fényképes anyag összegyüjtésében kifejtett segítségéért, külön köszönetet mondok Veszprémi Máriának és Takács Zoltánnak.

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.