F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

A NEMES ÚJSZÁSZI ÉS SZAKÁLÓSI BARTAL CSALÁD 1.

 

Több Bartal család létezett, létezik. A legnevesebb a felvidéki és egyben Árpád-kori eredetü, etrekarcsai és beleházi Bartal família. Országosan is kiemelkedö politikusokat, írókat és egyéb közéleti embert adtak az évszázadok során, akkor még nem ilyen kicsi országunknak.
De van egy másik is, amely minket sokkal inkáb érdekel: a Jászságban, azon belül Berényben is létezik, ember emlékezetnél régebb idök óta, egy ilyen nevü család. Fontos szerepet játszott a város és a Jászság történelmében, s bár nemességét "csak" 1722-ben kapta, így is öseire büszke leszrmazottakkal rendelkezik.
Az egyelöre ismert legrégebbi ös Bartal István, aki tehát 1722-ben kapott - feltehetöen birtokadomány nélküli - nemességet az akkori regnáló uralkodótól, VI. Károlytól.

 


A jászberényi Bartal család nemesség-adományának bejegyzése a Királyi Könyvekben, 1722-böl

 

Évszázada már annak, hogy a két Bartal család (a beleházi és jászberényi) közös eredetére bizonyítékokat akarnak lelkes "genealógusok" szerezni, ez eddig nem sikerült. Nyilvánvalóan azért, mert míg a beleházi-ág végig dokumentálva van, csaknem 800 éve, addig a Jászság nem bövelkedik XVII. századi vagy annál régebbi, fentmaradt dokumentumokban, melyek esetleg a kapcsolatot igazolhatnák. Ennek hiányában, egyelöre maradjunk az "önálló" családi szálnál, a berényinél.
A rendelkezésünkre álló szükös források alapján, a mi kutatásunk szerint, elöszr egy 1669-es vizsgálati jegyzökönyvben említenek egy Bartal Istvánt, aki nagyjából 1630 körül születhetett, és feltételezhetö, hogy az 1722-ben nemességet szerzö Istvánnak lehetett az apja vagy nagyapja; a dokumentum egyébként tóalmási, korabeli nevén tótalmási lakosként említi, és éppen azt vizsgálja, hogy valóban elhajtottáék-e a berényiek Bartal István marháit.
Nem sokkal késöbb, az 1699-es, Pentz-féle összeírásban (ez az összeírás az elnéptelenedett Jászkunság három területében készült, mégpedig császári utasításra; ekkor ugyanis már nyilvánvaló volt a német lovagrendnek történö elzálogoítás, és az udvar tudni akarta, milyen potenciállal rendelkeznek ezeken a területeken, azaz: milyen összeget kérhetnek az eladásnál, cserébe) bukkan fel elöször Jászberényben a család neve, méghozzá minden bizonnyal, éppen a késöbb nemességet kapó István, adózó családfö személyében (azon kívül, hogy életkorban is passzolna, még a táblázat 3 fiát említi, ahogy a nemesi levél is; a "Barlaty" írásmód elírás (Bartaly helyett), mint ahogy a dokumentum végig pontatlan a nevek magyaros írásánál, lévén az összeíró nem volt magyar anyanyelvü...).

 


Bartaly István és gyermekei, valamint jószágvagyona a Pentz-féle összeírásban, 1699-böl



Ha jól értelmezzük a latin szöveget: helybeli lakos, vagyis nem bevándorló. Van 3 fia, 1 lánya, 3 lova, 3 bikája, 6 ökre, 3 tehene, 6 növendék marhája, 9 borja, stb... Vagyis nem számított éppen szegény embernek, söt, kifejezetten módos gazda lehetett.
 

A család adománylevelének címerleírásából az alábbi címer rajzolódik ki:

 


A jászberényi Bartal család címere

 

Az újabbkori névhasználatban található "újszászi és szakálósi" elönév miértjének eredetéröl nem találtunk dokumentumot, de minden bizonnyal adományos területek voltak, amelyeken még az is lehet, hogy nem is volt (sokáig) birtokuk. Újszász ismert település ma is, Szolnok és Jászberény között, Szakálós nevü település nemlétezik már, de  aközépkorban Fegyvernek mellett volt egy falu, mely a török alatt elpusztult, azonban nevét pusztaként a hagyomány megörizte. Szakálós puszta az 1860-as években jegyzett katonai térképen:


Szakálós puszta, mellette Fegyvernek puszta az 1860-as években

 

A Bartalok tehát bizonyíthatóan jóval több mint 300 éve vannak jelen elsösorban Jászberény és környéke életében, de természetesen ennyi idö alatt szét is szóródtak a világban. Egyik nagy vándorlási irányuk a város tulajdonát képezö "alsó puszta", vagyis Lajos, Mizse és Bene volt.
Erre a környékre az 1800-as évek közepe táján, picit valamivel késöbb értkeztek mégpedig egyböl az elsö Pusztabírót adták a még nem létezö Lajosmizsének, Bartal József személyében, aki egyébként 1848-as katona volt, majd a szabadságharc után az új, pusztai közigazgatás vezetöjévé nevezték ki. Legföbb feladata a rend fentartásán és a törvény képviseletén túl, a Puszta felosztása, dülökre és a leendö belterület utcákra, házhelykre történö kimérésének irányítása volt. Bartal József gyermektelenül halt meg, 1873-ban Lajosmizsén, de sírja s már sírköve sincs meg; azt rebesgetik, hogy a "rendszerváltás" utáni "új érték keresés" idöszakában, több más régi sírkövel együtt, melyek ugyancsak repedeztek, töredeztek, építési törmelékként dülöutak kátyújaiban végezte.
A Lajosmizsére került ágról következö bejegyzésünkben lesz szó.

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.