F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

DR. IBOLYA TIBOR: AZ 1907-ES DÁNOSPUSZTAI RABLÓGYILKOSSÁG A NÉPHAGYOMÁNYBAN (4. RÉSZ)

 

EGY CIGÁNY TÖRTÉNET LAJOSMIZSÉRÖL

 

"A dánosi gyilkossággal nagyon is tisztában voltak a régi öregek. Mer az öregapám nagyon jól tudta mi történt. Hát ez a gyilkosság egy fogadóba volt, egy csárdába. Oda jártak inni a rablóktól kezdve a betyárokon át a nemes emberekig, a falusi lakosságig. Még cigányok is jártak oda. Egy kis híd vezetett át egy kis patakon, ilyen elvezetö árokszerüségen. Olyan széles vót, mint ez a ház, és ha az vízzel meg vót telve, abba má lóvaa nem mentek bele, inkább kerültek a hídra. Egy fahíd vót és azt má a csendörök elöre befürészeeték, csak annyira tartotta, hogy éppen. A csendörök elkövették a gyilkosságot, a dánosi kocsmárost ölték meg, annak szedték ki az aranyfogait, amit tudtak aranyakat-ezüstöket összeszedtek. Gazdag ember volt. Cigányok is vótak ott. A cigányokra tereeték rá a gyanút. Bekormóták magukat feketére, hogy azt higgyék, hogy a cigányok. És a csendörök szépen elmentek másik útvonalon, tudták, hogy a cigányok azon a hídon mennek át, és összeszakadt a híd alattuk.
Hát most mi lett a híre, mi nem, ugye azok a csendörök vizsgáták éppen, akik csinálták az ügyet. Rá is tereeték a cigányokra a balhét. Balog Tutit, Balog Jóskát, meg még egy Balogot, mindet föl is akasztották. Ez megtörtént, ez az eset. Csak valójába a csendörök voltak. Meséték itt cigányok, nagyon is sokszó. Meg olvastam könyvbe is, csak abba nem vót megírva az eredeti, hanem az, hogy a cigányok csináták." (1)
 


Csendörök az egyik fogollyal
 

Egy, az eredeti helyszíntöl nem messze lévö Lajosmizsén élö idös cigány mesélte el a dánosi rablógyilkosságot így 2005-ben. Túl azon, hogy a dánosi bünügyben egyetlen halálos ítélet sem született, és a történet egyértelmüen a jóval késöbbi második világháborús népirtás emlékeiböl vett motívumot tartalmaz (aranyfog kiszedése), a cigányember abszurd meséje remekül példázza a cigányok és a csendörök illetve általában a hatalom akkori viszonyát. A cigányok véleménye szerint tehát a közrend fenntartásáért felelös csendörök képesek lettek volna akár rablógyilkosság elkövetésére és arra is, hogy a súlyos büncselekmény büntetlenül maradása érdekében cigányokkal szemben folytassák le az eljárást, ártatlanul akasztófára juttatva öket.
Ugyanakkor akármilyen hihetetlen a történetnek van halvány és a dánosi rablógyilkossággal is távolról összefüggésbe hozható valóság magja. 1926. október 30-án ismeretlen tettes meggyilkolta Felsösegesden (ma Segesd, Somogy megye) Balog József 70 éves cigányvajdát és feleségét, elrabolta 30 millió koronájukat majd felgyújtotta a házat, ahol a büncselekmény történt.
A csendörségi nyomozást követöen a büncselekmény elkövetésével Gábor Márton felsösegesdi csendör örmestert vádolták meg, akivel szemben a fötárgyaláson dr. Baczony Lajos föhadnagy, katonai ügyész halálbüntetés kiszabását kérte. A tárgyaláson felolvasták a község lakosainak beadványát, amely szerint a meggyilkolt cigányvajda veszedelmes ember volt, aki Balog Tuta rokonaként részt vett a dánosi rablógyilkosságban is, a községben rablóbandát szervezett, fiai pedig a világháború alatt sorozatos betörések miatt kaptak többévi fegyházbüntetést. A csendör örmestert a pécsi katonai törvényszék elsö fokon emberölés büntettében és nyilvános eröszakoskodás büntettében találta bünösnek és három év és két hónap börtönbüntetésre és a csendörség kötelékéböl történö elbocsátásra ítélte, több vádpont alól pedig felmentették.(2)
 

Jegyzetek
 

(1) Balog Csaba „Sántaöz” lajosmizsei helytörténész gyüjtése.
(2)  MTI Hírarchívum. 1927. augusztus 31."

 

Ibolya Tibor (Budapest, 2013)

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.