F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

DR. IBOLYA TIBOR: AZ 1907-ES DÁNOSPUSZTAI RABLÓGYILKOSSÁG A NÉPHAGYOMÁNYBAN 3.

 

EGY MAGYAR TÖRTÉNET LAJOSMIZSÉRÖL

 

Az újságok olvasása tehát, ha nem is volt általános, azok tartalma már eljutott a falvak népéhez, ami érdekes hatással volt a szájhagyomány útján terjedö történetekre, (1) ahogy az kiderül az alábbi – az eredeti helyszín közelében Lajosmizsén 2005-ben illetve 2011-ben gyüjtött – adatközlésekböl is. (2) Az eredeti szöveget dölt betüvel közlöm és aláhúzással is megjelölöm a lényeges pontokat, majd az eredeti szöveg közé szúrom be normál betütípussal megjegyzéseimet.
Egy lajosmizsei parasztember 2011-ben(!) a dánosi büntényröl:

"Valamikor az újságok, minden írták ezt a dánosi gyilkosságot, eztet az apámtól hallottam. Itten az erdön kívül ezeket az elcsapott régi földeket fölszántották, mert ezek meddö földek voltak és nagyon jó rozsok, gabonák voltak benne és ottan volt 6 sátoros kocsi cigány. Itten az erdö kívül, ahogy van a Mizsei-hegy, attól úgy 2-300 méterrel kintebb, ottan nagy nyúlvesszös lapos van, még ottan nagyon jó mezö volt, lovakkal - el voltak csapva - a cigányok, meg nagy sátoros kocsikban laktak. Utoljára este, délután ottan zsongottak a cigányok, zsongottak, az apámék meg 3 pár kaszára arattak. Aszt oda ment hozzájuk 3 vagy 4 cigány, vittek egy marék papírt, hogy – nem tudtak írni, olvasni – nézd már meg, melyik mire szól!
- Hát az egy kesely lábú ló, kesely lábú, herélt ló.
- Azs a tied, basom az anyád!
- Ezen meg paplant vettetek Kecskeméten.
- Emezs meg a tied - azt mondja.
Szétválogatták a papírokat, utána megköszönték, aztán elmentek a cigányok. Utána 1 óra hossza múlva látják, elindultak a cigányok, összefogdosták a lovakat. Két kocsival elmentek, a körösi határon volt egy kocsinyom. 4 kocsival eljöttek erre, kettő kocsival a Bóta-délön, kettö kocsival a Járomi-délön. És hát ez önekik valahogy olyan megbeszélt út volt, így este olyan 10-11 órakor értek oda Dánosra.

Bár a nyomozás során felmerült, hogy az elkövetöket lovas kocsival vitte egy kiskunfélegyházi lakos – Dinnyés Antal – a helyszínre, ez a nyom utóbb hamisnak bizonyult. Az elkövetök Sztojka Parno, Sztojka Dolár, Sztojka Bajka, Kolompár Balog Tuta, Sztojka Kuna, Trokár Marcsa, Surányi Csoroszlya, Lakatos Julcsa és az örködni magukkal vitt gyermekkorú Lakatos Murzsa gyalog közelítették meg a helyszínt és valamikor fél kilenc és kilenc óra között léphettek a csárdába, ahol a cselekmény megkezdése elött még csekély mennyiségü bort is elfogyasztottak. Érdekesség, hogy a sértettek halotti anyakönyve már július 21-én a kiállításkor is az este kilenc órai idöpontot tartalmazta a halál idöpontjaként. (3) A büncselekményröl megjelent elsö tudósításokban azonban a cselekmény idejét még éjfél körülre illetve hajnalra tették (4) és volt egy tanú – Nagyista István – aki a nyomozás és a bírósági eljárás során is következetesen azt állította, hogy ö éjszaka, már az elkövetés után két szekeret látott a csárda irányából a körösi erdö irányába vágtatni. (5)

Pusztavacson, ahogy van az ország közepén fölállítva a pódium, attól egy 2-3 kilométerre van arrább Dános és ottan az útkeresztezödésbe a sarkon volt egy csárda, kocsma. Valamikor este ott értek össze a 6 kocsi cigány, este olyan 10-11 óra tájba. A kocsmáros még talpon volt, fenn volt a kocsmába, a felesége meg lánya odabenn aludtak a lakásban, azt mikor odaértek a cigányok, ott csoportosodtak a 6 kocsival, mentek be a kocsmába, a kocsmáros észrevette, hogy ezek a cigányok üneki haragosai, ü ezekre valamikor tanú volt.

A csárda valóban egy útkeresztezödés mellett feküdt. Valószínü, hogy a csárdás Szarvas István közvetlenül zárás elött engedte be a cigányokat egy italra, mert öt felöltözve találták meg, míg felesége és nevelt leánya valóban lefeküdhetett ekkorra, vagy lefekvéshez készülödtek, mert öket hálóruhájukban gyilkolták meg. A nyomozás során megjelentek olyan újságcikkek, amelyek azt tartalmazták, hogy az elkövetöket nem a vándor cigányok, hanem olyan „dohányosok”(dohánykertészek) között kell keresni, akik tartoztak a kocsmárosnak, illetve haragudtak rá, mert feljelentette öket a fináncoknál, esetleg maga is dohánycsempész volt. Ez utóbbi verzió védöi kérdés formájában még az ügy tárgyalásán is felmerült.(6)

Aztán kilépett, szaladni akart be a lakásba, házba a puskáért, elkapták a cigányok azt agyon ütötték, agyonverték. Aztán utána bementek, a felesége meg a lánya aludt, azokat megeröszakolták aztán meg ledarabolták a mellyeiket, aztán kivitték. Közbe a Gombai uraságnak – Mikebudán errö volt a majorja a Gombai uraságnak – a kocsissa két szürke lóval hozta a tejet ott azon az úton be Örkényre az állomásra. Akkor még úgy vitték a tejet, hogy lehüötték, ahogy tudták aztán az elsö vonattal föladták, ami ment Pestre és a vonattal küldték Pestre a tejet, a kannákat meg hozták vissza, cserélték. Ez vitte a tejet éjfél után valahogy Örkényre az állomásra. Az meg odaért, azt is elkapták, azt is agyonütötték, hogy ne legyen tanú rá.

A helyszín adatai alapján a kocsmáros valóban a hálószobába a feleségéhez és a lányához menekült a gyilkosai elöl, de rájuk törték az ajtót és a kocsmárost a fejére mért két hatalmas ütéssel leterítették, majd a biztonság kedvéért a torkát is elvágták. Puskáját a háztól nem messze, összetörve találták meg. A nök közül az idösebbet megfojtották, a fiatalabb, 17 éves Teréziát hárman megeröszakolták, majd hétszer mellbe és hasba szúrták és neki is elvágták a torkát. Emiatt a holttest mellkasa annyira véres volt, hogy úgy tünhetett levágták a mellét, ahogy az közvetlenül a cselekményt követő néhány tudósításban meg is jelent. (7) A negyedik áldozat valóban a közeli Rakovszky major tejeskocsisa Tabányi Pál volt, aki a legvalószínübb verzió szerint már a családirtás után, a világosságot látva lépett a csárda udvarába, ahol kétszer is rálöttek, majd a rossz irányba, be a kocsmába menekülö áldozatot a söntésben a fejére mért baltacsapásokkal és késszúrásokkal ölték meg.

Utána ök aztán még kirabolták amit tudták, a kocsmárost, aztán  szétrobbantak. A Gombai uraságnak meg az aratójai ottan aludtak csomólukba egy pár száz méterre a kocsmától. De azok el voltak fáradva, aludtak, nem vettek észre semmit. Azt reggel az aratók, a férfi banda;  - na gyerünk egy fél decit meginni a kocsmába. Azok találták meg ott a kocsmárost a kocsma ajtó elött agyonütve, meg a Gombainak a kocsisát is agyonütve. Utána oszt jelentették, aztán akkoriban még nem volt telefon meg  -ántikrisztus - meg szikratávirat…

Az elkövetök elvitték a csárdából az összes készpénzt (a váltópénzt is), a kocsmáros óráját illetve néhány arany ékszert és banális apróságokat pl. Terézia kisbicskáját, zsebtükrét és a cselekmény után két nagyobb csoportra oszolva különbözö irányokba menekültek. A kocsma közelében szétszórva, pár száz méteres körön belül több tanya is volt, az ott élök nem vettek észre semmit. A történet és a valóság azonban itt jelentösen eltér egymástól, mert a tettesek a cselekmény után felgyújtották a csárdát, a tüzet észlelték a közelben élök és már este tíz óra körül megkezdték az oltást majd eközben fedezték fel a borzalmas büntény nyomait.

Aztán mentek a csendörök nyomozni, meg lovas futárokkal mentek a csendörök faluról-falura kutatni. A 6 kocsi cigányból 4-et elfogtak, bevitték Örkényre, de hát Örkényen kicsi volt a csendörség, azt áthozták Lajosmizsére, itten nagy örs volt, ami most az óvoda van, az állomásnál, az volt a csendörlaktanya. Elhozták ide. Aztán hiába nyaggatták, verték nem vállaltak semmit, két kocsival meg elszökött. De annyira megtévesztették a népeket is, hogy jelentették a népek, hogy késön este láttak két kocsi cigányt jönni azon a délön. Utána más meg jelentette, hogy emezen a délön látott két kocsi cigányt. Utána meg jelentették, hogy amazon a délön láttak két kocsi cigányt. Ottan összementek rakásra.

 


A foglyok egy része a csárda melletti, akkoriban épülö iskolában

 

A késöbbi vádlottak többségét a csendörök Kecskemét közelében, illetve a Debrecen melletti Tégláson napokon belül elfogták, és visszaszállították a tett helyszínére. Elöször a csárdával szemben épülö iskolában, majd Alberti-Irsán a régi huszárlaktanyában örizték öket. Az elfogott cigányokat több napilap tudósítása szerint is bántalmazták nem csak a csendörök, de a helyi lakosság is. A csendöri bántalmazás miatt a csendörség vizsgálatot is indított, amely elmarasztalásokkal végzödött, ennek anyagát azonban nem csatolták a nyomozati iratokhoz. Az ügyben eljáró bíró, a tárgyaláson erre való hivatkozással nem is volt hajlandó a bántalmazásra vonatkozó kérdések feltételét engedélyezni a védök számára. Kolompár Balog Tuta, aki téglási elfogása után beismerö vallomást tett a csendörök elött, vallomását pont a bántalmazásra való hivatkozással vonta késöbb vissza.
És aztán vallatták ök itten Lajosmizsén sokat, de nem vallottak semmit a cigányok. Azt volt itten egy Barabás nevü oláh csendör, erdélyi, aki hát beszélt magyarul, csendör volt, meg beszélt oláhul is. Aztán azt oda rongyos ruhában belökték közéjük, asztán ötet hogy elverték, mint elverték, meg volt ott valami cigánylány is annak meg elkezdett udvarolni, aztán kihallgatta, hogy mit beszélnek a cigányok. Azt másnap reggel kihívták, megreggelizett, minden, azt újból belökték, hogy úgy elvertek, így elvertek, úgy elvertek. Benn volt vagy 3 vagy 4 napig a cigányok közé csukva, azt akkor reggel kiment, azt kifürdött, beöltözött csendörruhába, aztán hítták ki egyenként a cigányokat kifelé. Akkor néztek a cigányok nagyot, hogy aki be volt köztük csukva az csendör. (nevet) Azt vallatta ott öket, hogy ezt mondtad, azt mondtad, aztán megent hozzá fogtak a cigányok letagadni mindent. Amiket ez ott kihallgatott, azt letagadták. Azt akkor nem adtak a cigányoknak vagy 2-3 nap enni, utána meg sós halat adtak nekik. Azt a sós hallal éhesen belaktak, vizet meg nem adtak, azt akkor megtörtek. Aztán akkor kivallották, hogy mi hogy volt, mint volt, mikor volt micsoda és akkor aztán kivallatták. Volt itten Lajosmizsén is, aztán mi lett velük, hogy Csillagbörtönbe kerültek-e, hova, én nem tudom.

Az ügynek rendkívül fontos szereplöje volt Lakatos Róza Lina 14 éves cigánylány, aki már a tetthelyre visszaszállítás közben terhelö vallomást tett a karaván tagjaira – köztük Kolompár Balog Tutára, a saját bátyjára –, a vonaton a csendöröknek. Hatósági tanúk elött tett vallomását az eljárás során végig fenntartotta, így a vád fö tanúja volt, annak ellenére, hogy orgazdaság miatt maga is vádlottként szerepelt az ügyben. Az Újság címü napilap azt is megírta, hogy Pólya Béla – aki egyedüli budapesti detektívként vett részt az ügy nyomozásában – elöbb egy monori csendört küldött be álruhában a cigányok közé, majd ö maga ment rongyos ruhában közéjük a cellába azzal a céllal, hogy „beszéltesse” öket. A csel azonban eredménytelen maradt, mert a cigányok a csendörnek nem mondtak semmit, a detektív próbálkozását pedig azzal szúrták ki, hogy nem viselt bajuszt így csak „hamis ember” lehetett. (8) Az viszont tény, hogy az ügy bírósági tárgyalásán két olyan cigány tanút is kihallgattak – Jónás Istvánt és Rostás Sándort – akik az ügy vádlottjaival együtt voltak lecsukva és informátorként segítették a hatóság munkáját. Rostás Sándor az elnöklö bíró – dr. Rónay Kamill – szerint a vizsgálat alatt többször is jelentkezett a vizsgálóbírónál azzal, hogy elmondja mit beszélgettek egymással a cigányok a fogva tartásuk alatt, amelyet ö kihallgatott. A bíróság ezzel kapcsolatos kérdéseire Surányi Ignácra nézve tett terhelö vallomást. (9)
Jónás István budapesti cigány zenész a tárgyaláson tett vallomásában mondta el, hogy az ügy egyik vádlottja a fogház kórházában beismerte neki a cselekmény elkövetését és csak azt sajnálta, hogy az elrabolt pénzböl „még két krajcár ára pálinkát sem tudott inni.” (10) A Nap címü bulvár napilap tudósítása alapján a korabeli újságok szinte mindegyike beszámolt arról is, hogy a beismerö vallomás kikényszerítése érdekében a csendörök sós heringgel etették meg a foglyokat és nem adtak nekik inni. Ez azonban valószínüleg nem igaz. Mikor a tárgyaláson Sztojka Dolár azt mondta Lakatos Róza Linának, hogy azért vallott rájuk mert megetették sós heringgel, ö ezt tagadta. A bíró hozzá intézett kérdésére miszerint Sztojka Dolár honnan veszi ezt az állítását, ö azt válaszolta, hogy olvasta az újságban. Mikor szembesítették azzal a ténnyel, hogy nem tud olvasni, azt állította, hogy valóban nem olvasta, hanem felolvasták neki. (11)
Volt köztük kettö, egy Bóla néni ilyen nyomorult lábú bottal mankózott, annak is ott csavargatták ki a lábát, meg volt az öreg Jozsó bácsi fúróélesítö, járt itten tanyáról tanyára, az is köztük volt, azt itten telepedett meg, aki megmaradt közülük Lajosmizsén. Két kocsival, ami megszökött, ezek úgy elmentek, hogy errÖl nem tudtak, még akkor a lengyel meg a magyar-cseh határ nem volt, Monarkia volt. Átmentek Lengyelországba, onnét Oroszországba onnét meg addig mentek, hogy kikerültek Örményországba. Azt az apám mondta, hogy egy délután, munka után nem ottan aludt, ahol dolgozott a gazdájánál, hanem szálláson voltak egy kÖrösi emberrel. Ment hazafelé, azt volt ott két sátoros cigány kocsi azt, ahogy ment el figyeli Öket, magyarul beszélnek. Anyjuk istenit ezeknek a cigányoknak, ezek magyarok. Odament hozzájuk:
-Tik magyarok vagytok?
- Magyarok. Te is magyar vagy? Hova valósi vagy?
- Háát, lajosmizsei.
- Hogy hívnak?
- Tóth Jóska.
- A Péter gazdának a fia vagy? Látod, sose tudja az ember kibe treffel.
Addig menekültek, amíg kikerültek. Azt az apám otthagyta öket. Nem tárgyalt velük, az a két kocsi cigányt aztat nem bírták elfogni, addig mentek, míg kimentek. Na, hát ez, amit most elmondtam. Utána még nem tudtak az apámék ebböl. Csak utána az öregapám 3 napra vagy 4 napra vitte kifelé az ebédet, meg az újságot, hogy az újság meg tele volt ezzel a dánosi gyilkossággal. Hát mikor olvassák el azt a dánosi gyilkosságot; az anyja istenit, akkor délután mentek innen széjjel! Hát ök válogatták nekik szét a papírokat, hogy melyik miröl szól, aztán írni olvasni nem tudtak, de volt nekik mi a fene,  lópasszus, volt nekik papír, amin valami paplant vettek, én nem tudom, csak az apám mondja, hogy ök nem tudták elolvasni, hogy ez miröl szól, emez mirö szól? Aztán vitték magukkal….

Az elfogott cigányok egyike – Surányi Márton – aki egyébként nem volt ott a dánosi csárdában, botra támaszkodva bicegett, mert egy elhanyagolt lött seb volt a lábán. A bíróság elött azt állította, hogy fúrókészítésböl él. Mivel a büncselekmény elkövetésével szinte azonnal a környéken kószáló vándorcigányokat gyanúsították, a csendörség országos hajszát indított a „fáraók népe” ellen. A bünözökkel és a közrendre veszélyesnek tartott elemekkel (a „kóbor cigányokat” eleve ilyennek tartották) egyébként sem kesztyüs kézzel bánó csendörség durva fellépése miatt a cigányok tömegesen menekültek el a Monarchia területéröl, elsösorban a cári Oroszország irányába, de van adat arra is, hogy cigányok hivatalosan kérték az országból történö kivándorlásuk engedélyezését. (12) Azt, hogy pontosan mennyien hagyták el az országot, nem tudjuk. Véleményem szerint azonban több ezren lehettek, amit alátámaszt az is, hogy egymástól függetlenül több forrás megemlíti; az elsö világháborúban, illetve az azt követö polgárháború alatt találkozott Oroszországban olyan magyarul (is) beszélö cigányokkal, akik azt állították, hogy a dánosi gyilkosságot követö csendörrazziák miatt menekültek el az országból, (13) Nagy Imre mártírhalált halt 1956-os miniszterelnökünk hadifogolyként 1916-ban például a szibériai Irkutszkban(!) találkozott „dánosi” cigányokkal. (14)
 

Jegyzetek
 

Magam is hallottam ilyen történetet gyerekkoromban az 1910-ben Kunhegyesen született nagymamámtól, Tanka Erzsébettöl (1910-1987). Az ö története szerint vándorcigányok bementek egy csárdába, ahol a nöket megeröszakolták majd a férfiakkal együtt meggyilkolták. A szekérrel menekülö cigányok levágták a csárdás fejét és magukkal vitték. Amikor a csendörök elfogták és elszámoltatták öket, a fej úgy került elö, hogy egy csendör a bakon ülö cigányt felállította és így kiderült, hogy a fejet a gonosz cigányok a bak alá rejtették el. A történet valóságmagja az, hogy az esetröl megjelent legelsö tudósítások szerint Szarvas István nyakát olyan erövel vágták el, hogy csaknem leesett a feje, söt egyes lapok egyenesen lefejezéséröl írtak.
(2)
  Az anyag rendelkezésre bocsátásáért kifejezem hálás köszönetemet az anyag gyüjtöjének, Balog Csaba „Sántaöz” lajosmizsei helytörténésznek, aki a Família Családkutatás www.familiacsaladkutatas.hu   és  Petöfi Túrakör www.petofiturakor.hu  internetes oldalak alapításával és müködtetésével, barátaival együtt valódi értékmentést végez.
(3)  MNL-PML. XXXIII.1. Alberti község halotti anyakönyveinek másodpéldánya 1904-1908. (57). 1907. 77 - 80. sorszám.
(4) Budapesti Hírlap. 1907. július 21.
(5)
Magyarország. 1907. július 24.
(6) Az Újság. 1908. április 25.
(7) A Nap. 1907. július 21.
(8) Az Újság. 1907. július 28.
(9) Magyarország. 1908. kedd, május 12.
(10) Budapesti Hírlap. 1908. április 26.
(11)
Független Magyarország. 1908. április 24.
(12) Budapesti Hírlap. 1908. július 18. : A dánosi rablógyilkosság óta a közigazgatási hatóságok fokozottabban ellenörzik a cigányokat. Több dunántúli vármegye törvényhatósága kimondotta, hogy területén nem töri meg a kóbor cigányokat. Némely vármegyében pedig, mint Somogyban, a cigányoknak nem szabad lovat tartani. Ezek az intézkedések nagy forrongást idéztek elö a cigányok közt. Mert tapasztalásból tudják, hogy Oroszországban vannak legkevésbé kitéve a hatóság zaklatásának és ellenörzésének, elhatározták, hogy muszka alattvalók lesznek s kivándorolnak Oroszországba. Baranya vármegyében már megindult a mozgalom s a múlt hónapban már az alispáni hivatal által kiállított szabályszerü útlevéllel ötvenfönyi cigánykaraván vette útját a fehér cár birodalma felé. Csak azután át is bocsássák öket a határon.

Pl. KOMÁROMI János: A nagy háború anekdotái. Révai Irodalmi Intézet (1936), BISTEY András: Szibéria melege. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest, 1982.
(14)
  http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Imre_%28politikus%29 "

 

 

Ibolya Tibor (Budapest, 2013)

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.