F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

DR. IBOLYA TIBOR: AZ 1907-ES DÁNOSPUSZTAI RABLÓGYILKOSSÁG A NÉPHAGYOMÁNYBAN (1. RÉSZ)

 

NÉPBALLADÁK

 

Az 1907. július 19-én elkövetett – magyar kriminalisztika-történeti jelentöséggel bíró – dánosi rablógyilkosság az elsö világháborút megelözö „boldog békeidöknek” nem csak az egyik leghíresebb bünügye, de talán legnagyobb sajtó szenzációja is volt. A magyar sajtótörténet aranykorának is tekinthetö idöszakban napi és hetilapok tucatjai jelentek meg és szinte egy sem volt közülük (beleértve a korabeli vicclapokat is!), amelyik ne foglalkozott volna hónapokon keresztül a négy halálos áldozatot követelö büncselekménnyel. A véres történet szerint vándorcigányok Dánoson bestiális módon meggyilkolták Szarvas István csárdatulajdonost, feleségét Szarvas Istvánnét,  nevelt lányukat a 17 éves Maczejkó Teréziát, akit meggyilkolása elött meg is eröszakoltak, illetve egy odatévedö kocsist Tabányi Pált, majd felgyújtották a csárdát. Az eset ideális tárgya volt nem csak a bulvármédiának, de a komoly politikai napilapoknak is, amelyek beállítottságuktól függöen tudósítottak a nyomozásról és a késöbbi esküdtbírósági tárgyalásról.
Ugyanakkor az ügy „nyomozati” szakaszában az eljáró hatóságok részéröl ekkoriban még nem volt jellemzö a nagyközönség bünügyi információkkal történö mértéktelen kiszolgálása, ezért az újságok bünügyi tudósításai sok teljesen fals információt illetve újságírói „okoskodást” is tartalmaztak. (1) Az újságokban megjelent, tudósításnak nevezett pletykák több ízben is konkrét cáfolatot illetve reagálást váltottak ki az ügyben nyomozó csendörségtöl, de a budapesti rendör-fökapitányságtól, söt az ügyészségtöl is. A csendörség pl. az Albertirsán (akkor még Alberti-Irsa) összpontosított csendöri erök parancsnokaként eljáró Marginean János nagykátai csendörörmesteren keresztül volt kénytelen cáfolni azt a hírt, hogy az ügyben nem „kóborcigányok,” hanem a kocsmárost ismerö és neki tartozó dohánykertészek a fö gyanúsítottak. (2) Az ügyészség dr. Gáll Endrén, a Pestvidéki Királyi Ügyészség vezetöjén keresztül cáfolta a Nap címü bulvár napilap azon értesülését, hogy az 1907. július 21. napján Albertirsán eltemetett áldozatok exhumálását kellett elrendelni, (3) a hanyagul elvégzett törvényszéki boncolás miatt.(4)
A büntényt – más korabeli nagy bünügyekhez hasonlóan – népdal formájában is megörökítette a népi emlékezet, több népdalnak nevezett müröl is tudunk, ami a dánosi rablógyilkosságot dolgozta fel. Ezek közül az elsök már a jogerös ítéletet követöen nem sokkal – még 1908-ban – megjelentek.(5)
A gyüjteménynek – amelyben három „népdal” is szerepel – az érdekessége az, hogy nem csak az elítéltek egy részének nevét, de a büntetésük tartamát is pontosan tartalmazza, azonban valódi népdal vagy népballadai minöségük megkérdöjelezhetö, szövegük alapján tipikus vásári ponyvairodalomnak tekinthetök, amelyet mindhárom mü esetén megerösít a szövegek alatt lévö és a valószínüsíthetö szerzöt jelzö S. M. monogram.
 

A dánosi cigányok bíráik elött
 

Az országban nem beszélnek másról
Mint a dánosi végtárgyalásról
Rémes eset, megborzad ki hallja,
Mit követett el, egy cigány banda.

Törvény elött állnak a cigányok
Kimondják az ítéletet rájok,
Kimondják, hogy rablógyilkos fajta
Ahol járnak Isten átok rajta.

Mondjátok meg van-e szív bennetek
Állatok vagytok-e vagy emberek
Hogy tudtatok ilyesmit megtenni
Hogy tudtatok állatokká lenni.

Tuta, Tuta te voltál a vezér,
A munkádér nem maradt el a bér
Kezed véres, véres a lábad nyoma
Nem vezekled le bünödet soha.

Mond meg, mért szomjuztál ily sok vérre
Mért nem gondoltál a magas égre
Lát az Isten és lesújt keményen,
Az életed töltöd rabkenyéren.

Mind ösmerös nem kell felsorolni
Mind tudtak kegyetlenül gyilkolni
Egytöl egyik csupa halálmadár
Mindnyájukra a sötét börtön vár.
 

 

A dánosi cigányok elitélve
 

Készen van már, készen az ítélet
Vajjon képetek sápadt miért lett?
Késö most már sápadozni, félni
Ember módra kellett volna élni.

Nem volt szívetekben kegyelem,
Miért lenne hát tiveletek szemben
Tettekért következés képen
Az ítélet "A Király nevében".

Bár halálra egy sem lett ítélve
Tekintettel, hogy Faraó népe
Trokár Maris no meg a két Sztojka
Örök börtön ezeknek jutalma.

A többi mind tizenöttöl lejjebb
Számos évig a börtönben senyved.
Szarvas család lenn a föld méhében
Nyugszik a dánosi temetöben.
 

 

A dánosi rablógyilkos cigányok ellen hozott ítélet
 

Azt hirdették az ujságok Pest Budán,
Akasztás lesz a törvényszék udvarán;
Bitófát majd nem is egyet csinálnak,
Hanem hatot, a hat föbünös cigánynak.

Hej, de bizony, máskép jött az ítélet!
Nem lesz dolga a hóhérkötélnek;
Örök fogság meg egy néhány esztendö,
A törvény csak ennyit mond és ír elö.

Három cigány kap örökös fogságot,
A többi még lát szabad napvilágot,
Trókár Maris meg azután két Sztojka -
Mindeniknek örök fogság a sorsa.

Sztojka Bajka kap tizenöt esztendöt,
Balog Tuta se mond addig jövendöt;
Hogy ne legyen  a soruk tán hiányos,

Ott lesz velök Kuna, Lakatos János.

Nyolc év jutott, ép Surányi Mártonnak,
Hat év pedig Ignácnak mint rokonnak;
Két Surányi kap három és öt évet,
Két Lakatos négy, öt évröl beszélget.

Két Kolompár meg egy Surányi Julcsa,
Szabadságra mennek mind egy év múlva,
Tíz hónap jut majd Lakatos Marisnak,
Egy meg érzi magát rögtön szabadnak.

Uramfia csak így szól az ítélet,
Hej pediglen többet vártak a népek;
Szemet szemért, fogat fogért kell adni.

Meg kellett vón’ öt hat cigánynak halni.

Kioltották életét egy családnak,
Többé nem lesz párja ily csúf halálnak,
Most ö nekik még is marad az élet,
Zúgolódnak most e miatt a népek.

Tetszik ez most minden kóborcigánynak,
Bátrabban áll be ezután zsiványnak;
Rabló, gyilkos, több lesz minden bokorba
Több is talán mint az erdön a gomba.

Ne menj pajtás már ezután nagy útra,
Se a szomszéd, se a saját faludba
Fordítsd rá a szob’ajtódnak a kulcsát,
Éjjel nappal tartsd kezedbe a puskát!
 

A következö immár valódi népdal azért érdekes, mert kisebb szövegeltérésekkel, más-más új stílusú dallammal ugyan, de a mai napig fennmaradt. Több helyröl is – Somogy, Zala,(6) Szolnok megye (7) – begyüjtötték, az itt közölt alábbi változatot például 2005-ben az Erdélyben, Maros megyében lévö Dánosról (Danes), ahol talán most is sokan azt hiszik, hogy a „dánosi híres csárda” ottani.
 


Az újjáépített csárda egy 1929-es képeslapon (Antal Károly tulajdona)



Ezzel szemben tény, hogy a gyilkosságok helyszíne a Budapesttöl kb. 70 kilométerre lévö Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozó, közigazgatásilag Alberti-Irsához csatolt Dánospusztán, mai nevén Dánszentmiklóson lévö Szarvas csárda volt.
 

A dánasi pusztának az aljában
 

A dánasi pusztának az aljában
Áll egy csárda, egyedül van magában.
Szarvas István volt annak a gazdája,
Oldalán van felesége és lánya.

Péntek este kilencre járt az óra,
Alvóra tért az asszony és Teruska.
Szarvas uram egyedül van magában,
Várja, tán még jön vendég a csárdába.

Nem is soká kellett neki várnia,
Sietve jött egy cigány ármádia.
Italt kértek a cigányok szaporán,
Pedig véren volt szomjas a karaván.

Szarvas uram borér ment a pincébe,
Nagy sikoltás jött eközben fülébe,
Sietve tért vissza ö a lakásra,
Feleségét akkor már halva látta.

A leány is szinte ki volt végezve,
S Tagányi kocsis hevert már a sötétben.
Szarvas uram mikor ezeket látta,
Bemenekült a hátulsó szobába.

A vad banda gyorsan rohant utána,
Nem használt az, hogy az ajtót bezárta.
Mer baltával azt is ugyan kivágták,
S Szarvas uram életét elontották.

Mikor a nép életével végeztek,
Minden értékes holmit összeszedtek,
Mint aki jól végezte a munkáját,
Ráadásul fölgyújtották a csárdát.

Tüz láttára összegyültek a népek,
Akkor látták a borzasztó esetet.
Jéggé fagyott az embernek a vére,
Sürü könny jött mindenkinek szemébe.

Minden ember rögtön csak azt sejtette,
Ezt csakis a kóbor cigány tehette.
Az országnak minden kóbor cigányát
Összeszedte egyhamar a zsandárság.

Tömlöcben ül már rég az a gaz banda,
Igazságos büntetését megkapta.
Nem fognak ök soha többet gyilkolni,
Akasztófán fognak mind elszáradni.

A négy áldozatot egymás mellé temették,
A végsei temetöbe letették.
Égbe szállott szegényeknek a lelkek,
Imádkozzék minden ember érettek.(8)
 

Somogy megyei gyüjtés szerint ott ugyanez a népdal ezzel az elsö versszakkal kezdödött és a fentebbi változattal folytatódott:
 

Rémséges hírt közöltek az újságok,
Mit követtek el a kóbor cigányok.
Országunkban több helyen egymásután
Garázdálkodott az elvadult karaván.(9)
 

Az újságra hivatkozás tehát a népdalban is megjelenik, ami az 1868-tól kötelezövé váló négyosztályos elemi iskola elvégzésének áldásos hatását mutatja, egyre többen tudtak a falvakban és tanyákon olvasni.  Igaz, az olvasás a paraszti társadalomban ekkor még inkább a dologtalan téli esték szórakozását jelentette és elsösorban ponyvakiadványokra (pl. kalendárium) szorítkozott, az újságolvasás nem volt még jellemzö, a dánosi ügy egyik tanúja, Dankó János telkibányai földmüves, maga mondta el, hogy az esetröl a falubeli zsidóktól hallott, „akiknek a lap jár.” (10)


Jegyzetek
 

(1) Mivel az ügy iratai nem maradtak fenn, ezért a dánosi rablógyilkosság kutatása elsösorban a korabeli újságcikkek alapján lehetséges, amit viszont rendkívül megnehezítenek a fenti bizonytalanságok.
(2)
Budapesti Hírlap. 1907. július 27.
(3)
A Nap. 1907. július 30. A lap szerint az exhumálás oka az lett volna, hogy a boncolást végzö orvosok elmulasztották rögzíteni a meggyilkoltak ujjlenyomatát.
(4) Egyetértés. 1907. július 31. Az exhumálásról szóló hírnek a dánosi ügytöl teljesen függetlenül annyi valóságalapja volt, hogy egy Törökbálinton leforrázott és meghalt kisgyermek exhumálását akkoriban valóban el kellett rendelni.
(5) Legújabb magyar népdalok a dánosi rablógyilkos cigányok elítélése dalszövegéböl. Kapható Gelbmann G. naptár és népdal kereskedésében. Budapest é.n. (1908.)
(6) VAJDA József: Hallottad-e Hírét Zalaegerszegnek. 333 zalai népdal. Zalai Gyüjtemény 10. sz. Zalaegerszeg, 1978. 23.
(7) Túl a Tiszán a szendrei határban. Népballadák és históriás énekek Szolnok megyéböl. Szolnok, 1977. 76-9.
(8) Lejegyezte Marián Csilla, Dános, 2005. Énekelte Rüszné Bálint Amália. Müvelödés. Közmüvelödési folyóirat. Kolozsvár.  LXI. évfolyam 2008. November. KESZEG Vilmos: A népballada és a lokális emlékezet.
(9)
KIRÁLY Lajos: „Híres betyár vagyok…”A betyár alakja a somogyi népköltészetben. Somogy Megyei Honismereti Egyesület. Kaposvár, 2002. 172.p. Ez a versszak többletinformációval bír, mert utal arra, hogy az elfogott cigányokat eleinte nem csak a dánosi, hanem egyéb helyeken – Bénye, Tápiósüly, Pusztavacs, Gyón – elkövetett súlyos büncselekményekkel is gyanúsították. Ezek közül végül csak a Gyónban elkövetett több rendbeli rablás és súlyos testi sértés miatt vonták öket ténylegesen is felelösségre.
(10)
Az Újság. 1908. április 29."

 

Ibolya Tibor (Budapest, 2013)

 

Köszönjük Antal Károlynak (Dánszentmiklós/Skócia) a képeslapot!

 

 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.