F Ö O L D A L   B E M U T A T K O Z Á S C S A L Á D K U T A T Á S B E J E G Y Z É S E K G O N D O L A T O K

K A P C S O L A T

 

PÓCS LAJOS, SZEMERETELEPI REFORMÁTUS LELKÉSZ ÉS CSALÁDJA EMLÉKEZETE

 

A Pócs család gyökerei minden bizonnyal valahol a Felvidéken, meglehetösen erösen kapaszkodnak a régmúltba. Ezeket a gyökereket igyekszem megtalálni, és lehetöség szerint dokumentálni.
A család ezen ágának egyik legfontosabb alakja, kinek élete és munkássága a legszebben példázza múlt és a jövö kapcsolatát Pócs Lajos volt, a nagyapám, vagy, ahogy a családban mindenki hívta: Nagyapó.
Öseim feltehetöen a Felvidékröl érkeztek Fejér megyébe, valószínüleg a XVIII. sz. elején vagy a XVII. sz. végén. Bicske, Mány, Vál és Pázmánd egyaránt felbukkan a család egykori lakóhelyei közt. Egyszerü mesteremberekként élték a mindennapjaikat, a valószínüsíthetö hajdani nemesség, ha volt is már a régmúlté, mostanra csak a két kezük és mesterségük (leginkább bognár és csizmadia) maradt.
A család már évek óta ismét Bicskén élt, amikor 1899. október harmadik napjának hajnalán megszületett, Pócs Mihály (1862- 1920) és Pócs Mária (1866-1953) - unokatestvérek - utolsó életben maradt gyermeke, Lajos. (Nagyapó tíz testvére közül csak öt érte meg a felnött kort.)
 


Pócs Mihályné Pócs Mária, dédnagymamám, 1950 körül



Dédszüleim 1886-ban, Válon - ezekben az években ott élt a család - házasodtak össze.
A szül
ök öt is mesterembernek szánták, mint a másik életben maradt fiút, Gyulát, aki csizmadia lett, nagyapám pedig Budapesten a Ganz-MÁVAG-nál tanult géplakatosnak.
Így lett református lelkész - írhatnám egy Rejtö Jenö-i fordulattal. És jobb híján írom is, mert én egyelöre nem ismerem a történet ezen részének részleteit. Ezen a ponton két csavar is van a történetben, az egyik az, hogy a lakatos inas elhívást kapott, és szót fogadott. A másik, amiröl még nem esett szó, hogy családom római katolikus vallású volt, mióta világ a világ.
Hogyan lett református?
A titok nyitja az, hogy Nagyapó külmissziói szolgálatot szeretett volna vállalni és erre akkor (a húszas évek közepe, vége) Református Egyház berkein belül nyílt csak lehet
ösége.
A teológia elvégzése után Budapesten, a Kálvin téren segédlelkészként szolgált, közben 1930-ban feleségül vette a nagyhírü erdélyi unitárius lelkészi családból származó Kozma Ilonát (1903-1980).
 


Nagyszüleim, Pócs Lajos és Kozma Ilona, az 1940-es évek elejének valamelyik karácsonyán
 


Öt gyermekük született. Lajos (1931), Tamás (1933), Éva (1936), Márton (1939), Attila (1944).

 


 

Családi fotó 1940-böl a lelkészlak udvarán (?) (Még Attila születése elött). A két „kiscserkész”, Tamás és Lajos mellett, Éva göndörödik. Nagyanyó kezében Márton (Édesapám).
 


A kép hátoldalán ez áll: "ezüstlakodalmunk emlékére 1955.VI.29. édesanyád és…". (Nagyapó, bokros teend
ö
i közepette, biztosan nem ért rá, hogy aláírja a fotót). Erröl a képröl, mint még nagyon sok másikról, Attila azért hiányzik, mert ö Jászberényben élö rokonoknál nevelkedett. (Lajos sincs a fotón) A képen Tamás, Éva, Marci, elöttük Nagyanyó és Nagyapó.
 


Apám, Márton a rajongva szeretett Nagymamával, a '40-es évek közepén

 


Apám, Pócs Márton 1944 körül.
 


Nagyanyó és Nagyapó az ötvenes években (a kép a lelkészlak kertjében készült)
 


Nagyapó
 


Nagyanyó
 


Nagyapó nem sokkal 1970-ben bekövetkezett halála elött
 


Nagyapót 1940-ben, annak önállóvá válásakor, a Pestszentl
örinc-Szemeretelepi Egyházközség lelkészévé nevezték ki.

 


A szemeretelepi református templom a '40-es években

 

Itt 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig szolgált. Mindennapos lelkészi feladatai mellett jutott még ereje arra is, hogy lelkész kollégájával közösen sajtó alá rendezzenek és kiadjanak egy példázat gyüjteményt, illetve tanítson a Budapesti Református Theológiai Akadémián.
 


Példák Gyüjteménye, megjelent 1938-ban

 

Pócs Balázs, unoka

 
 

Az írás bármilyen jellegü, további felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.